Barátaim élménybeszámolói győztek meg, hogy a Gömör-Tornai Fesztivál részeként megrendezett Jósvafői Falunapokra látogassak. Az örökségvédők csapatában, először vettem részt a Falunapokon, mely mondhatnám „felülmúlta várakozásaimat”. A háromnapos rendezvény biztosította a békés, nyugodt tempójú vidéki pihenést és a sokszínű programokat, mindezt páratlan természeti környezetben, az Aggteleki Nemzeti Park szívében.

Ha sok embernek kell egyszerre mozogni, akkor annak leggyakrabban késés az eredménye. Kis csapatunk is a tervezettnél később érkezett meg Jósvafőre, belecsöppentünk a tiszafüredi fiatalok zenekarának koncertjébe, végig vonultunk a zenekarral és a majorettekkel a falu főutcáján egészen a cseppkőbarlang bejáratáig. A falunapok megnyitója a barlangban, az Óriások termében volt, ahol rövid koncertet is hallhattunk.

A barlangi séta után a „Zöld Szigeten” felállítottuk a hivatal standját, a korábban elkészített tablókat kifüggesztettük, kipakoltuk a gyerekeknek készített foglalkoztatókat (népi öltöztetőbaba, templom és parasztház hajtogatás, sok-sok festék és színes ceruza rajzoláshoz, jósvafői épületvadász feladat, és még sok más). A standunk a patakparton volt, de ez ám nem olyan patak, mint a legtöbb faluban, hogy betonmederben folyik, hanem kavicsos, homokos mederben szétterpeszkedve, gyepes partok közt. A vízben hűthettük a lábunkat, a gyerekek halat és apró rákokat fogtak, kishajókat úsztattak.

Egyik programról a másikra sodródtam, és közben biztos pont volt a stand, amit már felfedeztek a gyerekek, folyamatosan jöttek, cserélődtek az arcok. Este a tájház kertjében élőzene szólt és bort kóstolhattunk. Később koncertet tartott a Miskolc Dixieland Band a művház udvarán. Nem vagyok a stílus rajongója, így nem is maradtam sokáig: a tűzijátékot már otthonról néztem meg.

A szombati programok közt kiemelt volt a Martonyi kolostorban tartott kirándulás és mise, melyet P. Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke celebrált. Aki nem vett részt ezen a kiránduláson, az Jósvafőn veterán autókat, motorokat és házi készítésű kis traktorokat vehetett szemügyre.

Délután a gyerekeket bábszínház, a felnőtteket vetélkedő várta. Ez utóbbin kedvesemmel az örökségvédelem színeiben pompázva (egységes póló) részt vettem, sör, csipsz és fagyi utalványt nyertünk, ami a helyi boltban és fagyizóban volt beváltható. A helyi fagyi nagyon finom, és hatalmas gombócot kaptunk. A szombati programok része volt a gólyalábasok felvonulása, tűzzsonglőrök bemutatója és este a Csík zenekar koncertje. A stílus kedvelői nagyon jól érezték magukat, és a koncert után a táncházban is megcsillogtatták tudásukat. Én ekkor már otthon sziesztáztam.

Vasárnap, a falunapok záró napján nagyon várt esemény volt a hagyományos patakfutás. A hivatal csapatából öten neveztünk, a felnőtt női kategóriában heten indultunk. Az első helyen a helyiek nagy reménysége és egy Somogy megyéből a patakfutás miatt érkezett lány győzött holtversenyben. Itt szeretném büszkén elmondani, hogy harmadik befutóként (végül is második helyre) sikerült célba érnem nyakig vizesen, sárosan.

Később néhányan felkerestük Szádvárat, ahol a korábbi hetekben állagvédelmi munkákat végeztünk. A vár megközelítése, felgyalogolni a hegytetőre most is kifárasztott, de ajánlom mindenkinek a túrát, mert amellett, hogy Szádvár a mai Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára, páratlan kilátás nyílik a bástyákból, és a vár is igen érdekes látnivaló.  Állapota romos, de a Várbarátok Körével együttműködésben dolgozunk rajta, hogy minden évben megtisztítsuk és részben helyreállítsuk egy-egy kis részét.

Mikor visszaértünk Jósvafőre, a főutca kiürült, és már pakolt az a 7 cukorkaárus is, akik kitartóan árulták csemegéiket (mellesleg ugyanazt, amit a szomszédos és a szemközti cukorkás is árult). Kellemes két és fél napot tudhattam magam mögött, mégis az volt a legjobb az egész hétvégében, hogy kicsit megállt az idő, és azokkal az emberekkel, akik a falunapokra látogattak, egy kis alkalmi közösség alakult ki. Mindenki kedves és türelmes volt, és ha egyszer valakivel találkoztam, vagy a sátrunknál felkeresett minket, azzal legközelebb, mikor szembe jött a faluban, egymásra mosolyogtunk és köszöntünk.

Sajnos a városi ember szép lassan teljesen elveszti ezt a képességét, talán épp ezért is olyan varázslatosak az ilyen vidéki, falusi rendezvények.

Bánfalvy Anna tájépítész, KÖH