GYAKORLAT 2014-12-23

Irásunkban néhány Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vár romfalairól készült képpel szeretnénk érzékeltetni a természeti környezetben álló romfalak helyzetét, műszaki állapotát.

A bemutatott példák segítségével megpróbáljuk összefoglalni a kialakult állapot okait.

Előtte ismertetjük a romfalak ideiglenes állagmegőrzésével kapcsolatos gondolatainkat.

Két műemléki védelem alatt álló objektum romfalain ideiglenes falkorona állagvédelmet hajtottunk végre.
A munkálatokban KÖH műemléki felügyelői, régészei, a Herman Ottó Múzeum régésze, az Aggteleki Nemzeti Park szakemberei, a Lasselsberger Kft. szakemberei vettek részt. A projekt célja pusztuló romfalakon gyakorlatban kipróbálni kivitelezési módszereket, anyagokat. technikákat.

Mint a mellékelt kép is mutatja, az egykor ember által létrehozott falból kialakult romfalnak esélye sincs a természettel szemben az ember beavatkozó segítsége nélkül.

A rom jellemzően három féle helyzetben maradt fenn:
- föld alatt, takart állapotban
- föld felett, látható állapotban
- a két eset együtt, azaz részben takart, részben látszó állapotban
A romfalak alkotóelemei:
- falazó anyag (a környezetre jellemző kőanyag), várak esetében mészkő
- faragott kőanyag, általában távolról szállított puha, porózus kőanyag
- kötőanyag, amely általában mész
A falazat jellemzői:
A falakat változatos formájú kövekből rakják. A köveket igyekeznek úgy beépíteni, hogy az egyik sík oldaluk kifelé nézzen, a másik a felső síkot adja. Ilyenkor az alsó oldalon, mivel az már általában nem sík, a kő alá több apró követ helyeznek el. A falat állásról falazták. Az állásról változó magasságú falat raktak, majd ún. falegyennel a falszakaszt lezárták. A két falegyen között 1,20-1,80 m távolság van. A falegyen kialakítása után új állást építenek és kezdik újra rakni a következő falegyenig. A falegyent általában kis, lapos kövekkel alakítják ki sok kötőanyaggal (mésszel). A falegyen ezért szilárdabb, mint a fal alatta lévő része, kicsit úgy viselkedik a fal ezen része, mint egy koszorú. A falat a külső síkokon rakják meg, a két felfalazott rész között kitöltik a falat vegyes kötőanyaggal és mész kötőanyaggal.
A takart állapotban lévő falakra az alábbi hatások hatnak, azaz rongálják:
- talajvíz vagy talajnedvesség (pára), mely 1 m mélységig a rendszeres átfagyás miatt apró darabokra töri a fal hajszálrepedésekkel átszőtt építőköveit. A fagy hatására a mészhabarcs is elporlad. A vízben lévő oldott sók is rongálhatják a falat, de a légkörből a vízben feloldódó gázok is oldhatják a fal alkotórészeit..
- a növényzet gyökerei, melyek a kövek közé hatolva a kövek közötti kötőanyagot fellazítják, majd egy idő elteltével humusszá alakítják át. A kövek közötti tapadás megszűnik, a kövek elmozdulnak a helyükről.
A felszín fölött álló romfalakra hatóromboló hatások:
- Időjárás (hő, fagy, szél, eső, hó)
-Talajból felszívódó nedvesség, mely télen átfagy, sókat rak le a falban a párolgás révén, amely szintén rongáló hatású.
- Mechanikai hatások (emberek, állatok közlekedése, kidőlő fák)
- Széthordják az emberek építőanyagnak
 
Mint látjuk, a falnak valamivel jobb a fennmaradása szempontjából, ha a felszín alatt van. De csak valamivel, mert amikor a felszínre kerül, a tönkremenetele sokkal gyorsabb, hiszen a felszín alatt megszűnt a köveket összefogó kötőanyag, csak a gravitáció tartja össze, és ráadásul az állandóan „mozgó” természet ki is mozgatja a fal elemeit a beágyazódott helyükről.
A részben felszín fölött, részben a felszín alatt elhelyezkedő romfalak esetében a hatások összegződnek: a fal felső részét a felszín hatásai koptatják, a nem látható részek a felszín alatt alakulnak  erős falból kőrakássá.
Miért vannak a romfalak hazánkban veszélyben?
A felszín fölött álló romfalak lassan és folyamatosan mennek tönkre. Dőreség, strucc-politika azt hinni (mellékelt képeink mutatni fogják), hogy egy romfal ha nem bolygatják, fennmarad az utókornak, akik majd egy fejlett technikával csodákat művelnek és helyreállítják. A természet nem védi a romfalat, csak eltakarja. A mi éghajlatunkon a romfalak magukra hagyva szétbomlanak alkotó elemeikre. Mivel ezekez a romfalakat az ember hozta létre, csak Ő tudja megmenteni az utókor számára. Természetesen minden építményből marad fenn valami nyom, de az információ mennyisége az idő múlásával hatványozott sebességgel csökken.
A felszín alatti falak, mint leírtam a felszín alatt is tönkremennek. Felszínre kerülve viszont szinte azonnal tönkremennek védelem nélkül.
Miért kerül felszínre egy romfal?
Az emberi kíváncsiság olyan nagy erő, melynek nehéz ellenállni. Gondol egyet egy jóakaratú ember, és a múlt megismerésétől hajtva kiássa / ásatja a romot. A feltárás lehet a hatóság engedélye nélküli, amatőr feltárás és lehet engedéllyel ásó régész szakszerű ásatása, egy biztos, hogy a bolygatás előtti környezeti állapot már nem reprodukálható, az örökké megváltozik (pl. a talajrétegződés, annak vízzáró hatása,..). Elterjedt a védőtakarás utáni visszatöltés. Talán ez a legjobb megoldás, de a helyszínt és az alkalmazott anyagot jól meg kell vizsgálni illetve választani. Ha a feltárt majd visszatöltött területre ráfolyhat a felszíni víz, az ott el fog szivárogni a lazább talajban és felgyorsul a falszerkezet átfagyásának a lehetősége.
Sajnos az utóbbi időben az idegenforgalom igényli a látnivalót, a szenzációt, megnőtt a rom értéke. A feltárást kezdeményező a csodában (értsd pályázati pénz) bízva a feltárt falakat nem temeti vissza, vagy úgy gondolja, hatásos lobbyval előteremtheti azt a sokmillió forint támogatást. Sok esetben a feltárás nem terjed ki a teljes lelőhelyre, csak a leglátványosabb részeket tárják fel (legjellemzőbb eset) és a folytatás reményében a rom egy része felszínre kerül és várja a folytatást a teljes helyreállítás reményében.
Vannak olyan esetek is, amikor maga a régész lobbyzza ki az ásatás költségeit és kezd bele egy terület feltárásába. Mindenki boldog, azt látják, hogy végre valami történik. Az ásatás egyszer befejeződik és ráül a csend a feltárt romfalakra, majd elkezdi a természet és a rongáló ember fáradhatatlan rombolását. A feltárást kezdeményező megírja az inventáriumok alapján és a helyszínen találtak alapján sokoldalas és rövidített változatú tudományos értekezését. Az anyagot kiadják, a képeket folyamatosan vetítik. Egy idő múlva valaki észreveszi, hogy a képek és a valóság nem hasonlítanak. Ekkorra a fotóknak már tudományos értékük lesz: dokumentálják az elpusztult romokat.
Mit tegyünk?
A felszín fölötti romfalakat állagvédelemmel meg olyan állapotba kell hozni, hogy minél jobban ellenállhasson az őt romboló hatásoknak. A több száz éve romló fal önmagában nem tud ellenállni a romboló hatásoknak. Akár a felszínen van, akár a felszínre került egy romfal, fel kell javítani a műszaki állapotát ahhoz, hogy fennmaradjon. Nem feltétlenül helyreállítást, rekonstrukciót kell végrehajtani, csak állagvédelmet. A legtöbb esetben a romfal „végleges” helyreállításakor szinte a teljes falat el kell bontani és újra kell építeni. Az állagvédelem csak egy átmeneti állapotot hoz létre felszíni védelemmel és ezt a védelmet folyamatosan kezelni kell.
Tehát a fal felszín feletti része folyamatos karbantartást igényel. Igen karbantartást.
A karbantartás a romfalat érő hatások következményének rendszeres visszafordítása, megelőzése. A kötőanyag kifugázásával, a kihullott kövek visszaépítésével lehet a romfal állagát megőrizni.
Nézetem szerint Magyarországon romot csak folyamatos karbantartás mellett lehet megőrizni. Kicsiny országunkban az eltelt 50 év alatt kialakult egy olyan igény az építőipari kivitelezéssel szemben, hogy az örökkévalóság számára végezze el a kivitelezési munkát. Ahogy egy szobát is 4-5 évente ki kell festeni, mert az elkent szúnyog lenyomata ronda, a dohány beívódik a falba, úgy a rom is rendszeres törődést igényel.
A romfalak karbantartására akkor is szükség van, ha azt nem állították helyre, ha a helyreállításra nincs meg a szükséges pénz, vagy még nincs a rom teljes mértékben feltárva. Ezt nevezem ideiglenes állagvédelemnek és erről szól ez az írás.
Jelen írás javaslatai csak ideiglenes megoldást jelentenek.
Az írásban megfogalmazott javaslatok nem pótolják a szakszerű és részletes tervezést és a tervek alapján a kivitelezést.
Bármilyen beavatkozás történik a romokon, azt csak engedély alapján, szakember végezze, végezheti. A legfontosabb feladat a beavatkozás során a rom részletes felmérése, az értékek dokumentálása, hiszen a felmérés őrzi meg a rom állapotának leírását, az értékek leltárát. Célszerű lenne anyagmintákat is letárolni az egyre gyorsabban fejlődő kutatási módszerekre tekintettel (álom).
A romfalat ideiglenes állagvédelmére két javaslatunk van, melyeket most vázlatosan ismertetünk:
A romokat tartalmazó területen hivatalos ásatás kezdődik, melynek eredményeként részletesen dokumentált romfalak kerülnek a felszínre. Ekkor a romfal lezárása, ideiglenes állagvédelme a régész feladata, az ásatás része. Ebben az esetben a fala felső részeit a dokumentálás után meg kell tisztítani a szerves anyagoktól valamint a fellazult elemektől. Ezt követően szakember (1 db kőműves+2-3 segéderő) segítségével a fal koronájára 20-30 cm vastag védőréteget kell kialakítani az ásatáson kitermelt törmelékből a fal falazási képe alapján. A falat a falsíkon kell falazni, a sarkokon, a nyílások mellett nagyobb köveket illik használni. A fal belső részét kicsi és nagy görgeteg kővel lehet kirakni. A lezáró réteg felső síkján a kövek között gondoskodni kell, hogy a habarcs folyamatosan töltse ki a kő közötti réseket. A fal teteje legyen lépcsőzetes, a középső kövek lehetőleg magasabbak legyenek, mint a fal széle. A falat nem szabad a falsíkon kifugázni. A kő külső oldalára a fugázás során felkenődő 1 cm vastag habarcs úgyis lefagy azonnal. A falban a köveket úgy kell rakni, hogy a külső oldalon és felül legyen a sík oldaluk. Alól az egyenetlenséget apró lapos kövekkel kell kiegyenlíteni. A kő felső oldala mindig vízszintes legyen. Lapos követ a falban ferdén befalazni tilos. A fal oldalról nézve lépcsőzetesen legyen befejezve. Nem szabad a fal tetejét a járdához hasonlóan simára kirakni, mert ronda lesz és rendszeres napozóhelynek fogják használni. Általában a romfalak változó magasságban maradnak fenn, ezért ha egyenletesen falazunk rá egy védő réteget, a romfal továbbra is változó magasságú lesz, ami igencsak romantikus látvány.
Igen fontos a fal állagvédelme mellett, hogy a romterület környezetében gondoskodni kell a felszíni vizek elvezetéséről, arról, hogy a környezetétől mélyebb területre ne folyjék be-rá az esővíz. Ez főleg lejtős területen fontos. A területre eső esővíz általában el tud szivárogni.
Nyomatékosan javaslom minden kollégának, hogy a feltárás során előkerült nyílásokat ne egészítse ki, még akkor sem, ha biztosan tudja, milyen nyílás lehetett azon a helyen. A nyílásokat a tervező építész tervei alapján, egy jól végiggondolt koncepció szerint kell és szabad helyreállítani. A teljes rom átgondolása nélkül helyreállított nyíláskeret az építész állítja kész helyzet elé és esetleg tévútra viheti a helyreállítás tervezése során. Tökéletesen elég jelezni egy nyílás helyét. Külön kérdés az előkerült faragott kövek sorsa. Ezek védelme eltér a falkorona állagvédelmétől. Ezeket a helyzeteket szakértők bevonásával kell megoldani minden esetben a helyszíni adottságokra, a kövek anyagára tekintettel.
 
Amennyiben nem történik régészeti feltárás, de szeretnénk megóvni a részben felszín fölötti romfalakat, az eljárás azonos az előzőekben leírtakkal, csak az első lépések térnek el. Egy növényzettel benőtt, földdel részben takart romfal esetén az állagmegóvás előtt régészt kell felkérni. Ő adatgyűjtést végez, terepszemlét tart, beszerzi a szükséges engedélyeket. Ezt követően megtörténik a falkorona szakszerű régészeti feltárása. A feltárt és dokumentált falkorona ideiglenes állagvédelme innentől azonos az előző pontban leírtakkal. A látvány, mint végeredmény viszont eltérő lesz, mert ebben az esetben a fal melletti terep nem lesz rendezve. Az továbbra is megmarad az eredeti szinteken.
Röviden ezeket lehet elmondani a romfalak ideiglenes állagvédelméről A leírt beavatkozást két helyszínen végeztük el.
A Martonyi volt Pálos kolostor esetében a régészek egy szondázó ásatás keretében, amikor a járószinteket próbálták meghatározni a kolostor területén, feltárták a falak közötti területet. A falakon megmaradt a beavatkozás előtti földréteg és a növényzet. Az így maradt falakat a kezelő ANP vastag fóliával letakarta, hogy a falak állaga ne romoljon. A lejtős terület miatt a romok közé az első télen berohant a víz ott felduzzadt. Ekkor a padlószintet átvágva a vízelvezető árkokat készítettek. Az állagvédelem első lépéseként a régész eltávolította a faltetőről a humuszréteget. Ekkor természetesen előkerültek a nyílások. Néha csak a könyöklő vakolat maradványa jelezte, hogy itt egy ablak lehetett. A falkorona állagvédelme során ezeket a nyílásokat 30-40 cm magas felfalazással jelezni lehetett. A legveszélyeztetettebb a hegy felőli támfal volt. A fal mögött feltorlódó talajvizek a fal teljes felületén károsító hatást fejtenek ki a rendszeres átfagyás miatt. Itt a kifagyott és kihullott részek visszafalazása, amit tehetünk, illetve a fal mögött felszíni vizek gyors elvezetése is segíthet. A falazat lezárására az LB-KNAUF Kft. előkevert, zsákos, finom szemszerkezetű, trasszt tartalmazó falazó habarcsát használtuk. Bízunk abban, hogy e falazó habarcs nem okoz páratorlódást a fal felső, új rétege alatt és a fal hőmozgása is kiegyenlítettebb lesz. Cement a falazat ideiglenes védelmére nem alkalmazható. Ha valaki jó erős cementtel elkészített kő védőréteget készít az menjen el a szendrői felső várba, és egy ideig láthatja, hogy fagy ki a régi kőfal az új, erő, cement felső lezárás alól 5-10 m hosszon. Nyomasztó látvány a szakszerűtlen jóakarat miatt a meglévő érték pusztulását látni.
 
Szádvár esetében nem történ korábban régészeti feltárás. Kinéztünk a várban egy körbejárható, de erősen lepusztult falszakasza (a lisztes bástya) mely részben földben, részben a felszín fölött állt. Korábban a területen építész-régész bevonásával geodéziai felmérést végeztek. E falszakasz ideiglenes állagvédelmét tűztük ki célul. Mivel valamennyi résztvevő önkéntes munkával támogatta az állagvédelmet, a rendelkezésre álló idő elég szűkre szabott volt. És közbeszólt a természet is: eleredt az eső. Az építőanyagot, amely azonos volt a Martonyinál használt kész falazó habarccsal, valamint a víz kellett még hozzá és keverő eszköz, a meredek hegyre fel kellett vinni. Vinni? Szenvedni. Az eső közbeszólt, az anyag egy része csak egy héttel később tudott feljutni. Igazi középkori küzdelem alakult ki az anyag feljuttatása közben ember és természet között. Ez is eredményezett némi tanulságot.
A kutató régészek a falat folyamatosan tisztították le. Sajnos (?) a feltételezett egyszerű romfal helyett 4 db lőrés került elő a törmelék alól. Ebből az egyik teljes háromdimenziós információval. E nyomokat kellett a régésznek feldolgoznia úgy, hogy közben a falkorona lezárásának is haladnia kellett. Hát volt sürgés-forgás. Az feltárt terület dokumentálva lett, a fal lezárásra került, de lefáradtak a résztvevők. Itt külön nehezítette a fal feltárását-lezárását, hogy a fal külső oldalán 3-5 m mélység tátongott. De mindezek eltörpülnek ahhoz képest, amit a falon megtelepedett vadkörte jelentett. Utólag levonható a tanulság: ahol az elején a fal tetején markánsabb növényzet volt látható, ott beomlott ablak bújt meg a rom alatt. A nyílás beomlásakor ugyanis a nyílás aljára 20 cm vastag törmelék került. Ezt a növényzet gyökere azonnal megérezte és elfoglalta, mint puha területet. A nyílások fölött nagy köveket helyeztek el, ezek beomolva nagy hézagaikkal szintén sok lehetőséget jelentettek az élet részére. Felejthetetlen erőfeszítést jelentettek a vadkörtefák függőleges gyökerei, melyek a fal külső kövei mögött a fal réseiben hatoltak lefelé és a külső köveket elkezdték tolni kifelé a falból. Több esetben azért kellett a meglévő falat 1 m magasan visszaontani, mert csak így lehetett e gyökereket kivenni a falból
Tehát a régész feltárás és dokumentálás után a falakat megszálltuk és a régész aggódó tekintete mellett szétszedtük. Sajnos a józan ész azt diktálta, hogy 10-15 cm vastag gyökeret nem szabad a falban bennhagyni. Ha nem nyúlunk hozzá a falhoz, a gyökerek szép lassan elbontják a falat. 30 évvel ezelőtti képeken a fal helyenként 2 m-rel magasabb volt.
A lejtős terep másik nagy tanulsága az volt, hogy itt a fal nem vízszintesen megy tönkre, romlik le. A fal külső oldala általában 1-1,5 m-rel lejjebb van leomolva. Ez csak a növényzet eltávolítása után jön elő. A helyszínen úgy döntöttünk, hogy a falat a külső és a belső oldalon azonos magasságúra falazzuk. Ez a külső oldal jelentősebb emelését eredményezte. Viszont ezáltal a magasabban megmaradt falszakaszokat jobban meg lehetett támasztani. A faltető lezárása hasonlóan történt, mint Martonyiban. Az előkerült részleteket (lőrések) jeleztük, de nem formáltuk meg. Ez az építész feladata lesz. A külső síkon látszott, hogy néhány helyen a felfalazás felment a falegyen fölé. Itt továbbvittük az új falban a falegyent. A középső lőrés esetében a felfalazás indoka a falazat stabil magtámasztása volt. Itt a megmaradt részleteket lezártuk, a beépített segédszerkezeteket (félgömb fa áthidaló) az eredeti szint fölé helyeztük.
Szádvár kapcsán, a gyökérrel folytatott küzdelem közben fogalmazódott meg bennem, hogy a romfalak közvetlen környezetéből (a fal tetejéről nem is beszélve) a fás szárú növényeket ki kell irtani. Erdészet ide, természetvédelem oda, romantika amoda, a romfalakat ezek a vastag gyökerek a felszín alatt megeszik. Ki kell vágni ezeket a fákat. A gyökerüket vissza kell korhasztani. A romfalakon kívül meg lehet hagyni a növényzetet.
 
E kis írás csak egy rövid összefoglaló akar lenni, egy élménybeszámoló a két állagvédelmi beavatkozásról, és az esetleges tanulságokat szeretnénk közkinccsé tenni.
 
Sok rom van a megyében, az országban. Hasznos lenne az érintett területek szakembereit leültet egy kötetlen eszmecserére és végiggondolni a sürgős teendőket. A romok az erdőben megsemmisülnek. Egy kollégám beszélt egyszer arról, hogy jó lenne a romterületen és környezetében füves felületet kialakítani amelyet egy-két termetes fa díszít hűs árnyékot adva. Igaza volt. Ebben a formában a felszín alatti romfalak is tovább fennmaradnának.
KA

A falkoronát fedő humusz, a falkoronát szétfeszítő növényi gyökerek, a falkorona romlása.

 

 



A fal és a falkorona ideiglenes védelmének sematikus ábrája.

 

 

A falkorona lezárása, a falkorona védeme céljából készített ráfalazás

 

 


A középső lőrés rekonstruált rajzai 8nézetek, alaprajz, metszet)

 

 



Dédes vára  

Dédes vára csendesen álldogál a sűrű erdő rejtekében.
Egykori alaprajzát a dombok, a halmok rajrolják ki.
Igazából egy jelentősebb falszakasz emlékeztet az egykori várra.

Ez a falszakasz hamarosan beledől a környező erdő sziklás altalajába.

Valamit sürgősen tenni kell a maradványokért.

Ez a vár tipikus példája annak a gondolkodásnak, hogy az erdő megvédi a romokat.

Egyszer nyúljon hozzá valaki, és minden darabjaira fog hullani.

A hajdan erő várfal egy darabja megfogyva áll a fák között.

Hatalma lyukak gyengítik

Sürgős segítségre vár.

Itt is le kellene végezni a Szádvárnál alkalmazott állagvédelmet.

Itt is hegyi terepen kell anyagot mozgatni és sajnos ide minimális állványozásra is szükség lesz.

Ez a fal áll és tanuskodik.
Regéc vára  
Castrum 2008/1

Regéc vára jellegzetes romvár.

Vár feléledtek a vágy szirái, hogy építeni kellene egy jóízű várat.

A vár három féle romfalat tartalmaz:

-Van egy nagy része a várnak, ahol a falak a felszín alatt bújnak meg.Szerencsére ezeken nem nőnek fák. Ez nagyon szerencsés dolog.

-Az utóbbi évek szorgalmas feltárásai révén - Simon Zoltán régész és Zsuga Zsolt vezette miskolci gimnazisták munkája - sok fal került a felszín fölé. Ezeket folyamatosan védelemel látják el. Itt sajnos az lesz a probléma, hogy a védelmet végzők néha magukra vannak hagyva, néha nem értik a feldatukat, de a szándék nemes.

-Magas romfalak magasodnak a terepszint fölé, jelezve a vár régvolt nagyságát. Ezek egy része állagvédelemre vár, egy része megkapta az állagvédelmet. Nos az állagvédelem ebben az esetben is orvosi ló. a szándék nemes. addig nem lehetett ásni a palota belsejében, amíg omladozó falak árnyékolták be az udvart. Igen, meg kell támasztani a falakat, stabilizálni kell. De itt ablakok épültek, a feltárás résztvevőit elkapta a hév, hogy már annyi mindent tudunk a várról, építsünk ablakot oda, ahol ablak volt. De ezeket az ablakokat az építész terv szerinti kellene majd egykor megépíteni átgondolva a teljes várat.

Hosszas viták zajlanak arról, hogy hol lehetett a bejárat.

Egyetemi diplomadíjas terv készül egy vármentő modern épületre.

És nem tudjuk, hol lehet a vár bejárata.

Ez a vár egyszer biztosan át fog alakulni jelentősen. De ezt ne siettessük. Várjuk meg a teljes feltárását, gondoljuk át alaposan minden részletét és ha jó funkciót tudunk adni neki, építsünk várat.

Ne szabad a füzéri csapdába belesni, hogy rittyentettünk egy stram kis vársarkot tetőstől, mosogatóstól, kéményestől és körülötte törmelékhalmaz, szétmálló feltárt területe, félbehagyott részletek, balesetvészélyes fa közlekedő, roszdásodó vasak.

És ez a vár jóval nagyobb, mint a füzéri.

Szádvár  
 

Nos Szádvárat a bevezető írásban kitárgyaltam.

Itt mos egy olyan dologra hívom fel a figyelmet, amely több várunkat is érinti:
-Kia gazdája a várnak.
Az erdő kezelőjén keresztül az ÁLLAM.

Az erdő kezelője az erdőhöz ért, védi az erdőt és műveli.
A romot viszont a KÖH védi.
A virágot a sziklán a Nemzeti Park védi.

No akor végülis ki és mi védett.

Mindenki mindent.

Csak a rom pusztul el, ami a legszilárdabb.

A helyzetet bonyolítja, hogy a vár egy nagy erdőtelek közepén álldogál.

Telket kell alakítani Ki kell venni az erdőművelésből a telekt. A növényzetet jelentősen meg kell ritkítani és a védett növényfajon kímélése mellett tájat kell alakítani.

Ez a csendes erdő az egykori palotaszárny pincéjét, falait boldogítja.

A terep túristabosszantó gödrei az egykori palota szobái. A romok alat minden bizonnal kályhacsempék hevernek, apró fém tárgyak. Ajtók, ablakok maradványai.

Mivel innen nem valószínű, hogy építőanyagnak elvitték a faragott köveket, lehet, a romok alatt komplet ablakok, ajtók hevernek.

Ez egy archív kép.

Itt történt a falkorona állagvédelme.

A növényzet 2 évre vissza lett szorítva.

A természettel szemben felvonult a Szádvárért Baráti Kör népes hada és évente kétszer az elenfelek összecsapnak.

A falkorona állagvédelme után a Lisztes bástya

Füzér vára  
Castrum 2008/1  

Nos kérem, ez az, amit nem így kellene csinálni.

Hátul állnak az egyszer volt-tervezett falak ablakostól, ajtóstól.

Erre a részre egy ideiglenes kivitelezési hídon lehet eljutni.

A híd alatt málik szét az évekkel ezelőtt feltárt falmaradványok maradéka.

És a hátunk mögött krómacél konyhában ökröt sütött a volt KVI, és wc-re lehet menni a sarokba tolt ideiglenes barakban kialakított wc-ben.

Jellegzetes összképe szegény országunknak.

Egy kis munkával a feltárt falakat le kellene védei, és ekkor a teljes vár legalább alapfalaiban mutatná terjedlmét.

Hát ezekre a romos falakra gondoltam.

Pedig ezek a falak a kápolna előtt romladoznak.

Tisztelere méltó a kűzdelem a várért. talán be kellen vonni a szakembereket is ebbe a küzdelembe a legelején. A politika ne várat építsen, üljön a parlamentben, a hivatalnam és hozzon jó jogszabályokat.

A szakemberek majd rittyentenek egy jó várat, ha lesz pénz a működtetésre, az építésre.

Addig védjük meg a falakat és ne hagyjuk elpusztulni.

Martonyi pálos kolostor  

Ez is egy kritikus romterület. Szerencsére ez a kép is archív. Az állagvédelem előtt nézett így ki a terület.

Sajnos a meredek hegyoldal nem sok jót sejtet a jövőben.

Néhány gondtalan év és a területet újra benövi az erdő.

Le kell telepíteni az ilyen helyeken az ember, aki folyamatos jelenlétével, gazdálkosásával kiszorítja a területről az erdőt.

 

Szendrő felső vár  

Tessék-lássék

Amikor a régész kutatás belekap egy várba, megkeresi a sarkát, hogy tényleg van-e itt vár. Mindenki örül, van vár.

Majd elvonulnak elkészíteni a tudományos jegyzeteket és a falak ittfelejtődve hírdetik: el fogok pusztulni.

Pedig szépen van falazva. A nagyobb baj az, hogy a falazat anyaga nem bírja a fagyot. A kő málik szét. Vakolat nélkül.

Ezt a falszakaszt egyszerű paraszti ésszel és jó erős anyaggal megvédték az időjárás hatásaitól.

Úgy fagyott szétteljes vastagságában, ahogy kell.

Tanulság:
Mindenki azt csinálja, amihez ért.

Aki ezt csinálta, az menjen kapálni és vigye magával azt a jó erős betont a fal tetjéről a tarisznyájában tízóraira.

ÓNOD VÁRA  
Az Ónodi vár falain 2007 évben a KVI finanszírozásában, M. Kaló Judit tervei alapján tervezett értelmező állagmegóvási munkákat végeztek.

Sok küzdelem és vseszekedés után a tervező a kivitelezőből a 200 %-ot hozta ki.

Ennyi sem volt a csapatban, de csoda történt és őszültek a hajszálak.

A falakon értelmező falkorona védelem készült.

Afeltárt középkori-barokk pince fölött ideiglenes védőtetőt emelte.

Hát ettől félek. Mennyi időre készül a védőtető. Megint azért ástunk ki valamit, hogy tudásunkat gyarapítsuk és megint bizinytalan a rom sorsa. Ráadásul itt nem követ kell védeni, hanem tégla szerkezetet.

Védőtető, igen, aki ismeri Ónod szociális helyzetét, tudja, a védőtetőt is védeni kell.

Ráadásul megszünt a KVI is.

Itt nem sikerült többet kihozni a csapatból.

Elég vitatható a fal megjelenése. Reméljüklegalább stabil, ha már ronda.

Pedig lelkesedés volt bőven. A sarki kváderkövet úgy kellett kiszedetni velük, mert görgeteg kőből falazták és "smu"-val faragták.
CSERÉPVÁRALJA  

Nos, itt is megtörtént a részleges feltárás.

A vár a kutatás révén megszólalt. Elkezdett mesélni. Korokról, emberekről.

Most pályázati csodára vár.

ma Magyarországon ki fogja megfinanszírozni egy "vidéki" rom védelmét.

valószínűleg ide is "szádvári" csoda kell.

 
 
A vár melletti barlanglakások.