 |
Amikor kézbe foghattam és átlapoztam, az első benyomásom az volt, hogy ez a könyv jó. Azután elolvastam a tanulmányokat és benyomásom meggyőződéssé erősödött. Miért jó ez a könyv? Mindenek előtt, azért mert megjelent. Nagyon hiányzott már egy olyan munka, amely nem csak a szakmához szól, de a laikusok számára is érthetően közvetíti az örökségvédelem gondjait, problémáit, küzdelmeit és eredményeit. Ami jól használható az oktatásban, az ismeretterjesztésben is. Jó továbbá azért is, mert: egységes egésznek fogja fel kulturális örökségünket, olyan rendszerként, amelynek részei önkényesen nem szakíthatók el egymástól anélkül, hogy az egész meg ne szenvedné. Már a kötet alcíme, de Paszternák István korrekt és kulturált stílusban megírt előszava mellett megjelenő „utalás” (Merre tovább, kulturális örökségvédelem? – így vesszővel, és kérdőjellel. Sokat sejtetően!) is azt sugallja: változásra van szükség. Mert észre kell vennünk, hogy kulturális örökségünk sokszínű, de a különbözőség nem elválaszt, éppenséggel összekapcsol, mert a különbözőségben benne van a hasonlóság is. Mindezek okán a tanulmánykötet szemlélete korszerű, összefogást szorgalmazó. És összefogást példázó is, mert egyként munkálkodtak rajta muzeológusok, az örökségvédelem miskolci munkatársai, természetvédők, építészek, régészek.
.
Két fiatal, pályája elején járó muzeológus kolléga Gál-Mlakár Zsófia és Szolyák Péter lelkiismeretes munkáját dicséri a kiváló válogatás és a szerkesztés. A tizenhárom tanulmány a Herman Ottó Tudományos Egyesület (Miskolc) szervezésében, a KÖH Miskolci Irodájának szellemi és erkölcsi támogatásával 2004-2009 között, Műemléki beszélgetések cím alatt elhangzott előadások írásba foglalt dokumentuma. A szerkesztők négy nagy főcím alá (Örökségvédelem Erdélyben, Tárgyi és épített örökségünk Magyarországon, A modern építészet és az örökségvédelem összefüggései, Az örökségvédelem határán) rendezték az igényes írásokat, ügyelve a terjedelmi arányokra. Az első három tanulmány (Sebestyén József, Várallyay Réka, Fekete Albert) az erdélyi örökségvédelem néhány kiemelt eredményének bemutatásán keresztül (inventarizációs program, a háromszéki nemesi építészet, az erdélyi kastélykertek tájformáló hatása) arra hívja fel a figyelmet, hogy a határainkon kívülre került örökségünk gondozása is a mi feladatunk. Figyelemreméltó tapasztalataikat érdemes hasznosítani a határainkon belül is!
A második nagy fejezet alá rendezett írások a borsodi régió eddig kevésbé ismert építészeti és tárgyi értékeit mutatják be, érzékeltetve azt is hogyan, milyen módon folyik az örökségvédelem napi munkája. Hajdú Ildikó a terület gótikus freskóit fűzi össze valóságos „gótikus turistaúttá”, idegenforgalmi szempontokra is gondolva. Olajos Csaba. tanulmánya a borsodi-tokaji tájba és életbe szervesen illeszkedő borospincékkel ismertet meg. A Felvidék népének vallási és egyházi életéről a védett klenódiumok, liturgikus-, a különféle berendezési tárgyak, harangok, orgonák (kulturális javak) őriznek ismereteket. A fejezet két utolsó tanulmánya ezekkel foglalkozik (Turok Margit, Hajdók Judit), feltárva a kulturális javak védelmével kapcsolatos problémákat, gondokat, a továbblépés lehetőségeit is.
|
