A helyszín
A pályázat értékelése
Magánvélemény
I. díj_3. sz. pályázat
I. díj_4. sz. pályázat
II. díj_1. sz. pályázat
II. díj_5. sz. pályázat
II. díj_6. sz. pályázat
Megvétel_2. sz.
Megvétel_7. sz
Sztubjektív gondolatok
 
az építészforum.hu oldalon a pályázat ismertetése



Képek:

CIVERTÁN
TÓTH GÉZA
ÉPÍTÉSZFÓTUM.HU
szerző

 

Bevezető

2010. évben a Regéci vár turisztikai fejlesztése érdekében a Mesteriskola építészei egy pályázat keretében megrajzolták elképzeléseiket, hogy milyen módon, milyen építészeti eszközökkel lehetne a Regéci várat a látogatók számára "érdekesebb" építménnyé átalakítani, fejleszteni. A pályázat egyértelműen a turisztikai látványosság növelését, a látogatók ellátási szintjének az emelését célozta meg.
A tervek elkészültek, a zsűri a terveket véleményezte és eredményt is hirdettek. A pályázatról többek között az építészfórum.hu weboldal számolt be részletesen. Jelen írás alapjait is ez a cikk képezi.
Felvetődhet Önökben az a jogos kérdés, hogy 2-3 évvel a pályázat után miért lehetnek érdekesek újra ezek a tervek?
Több dolog is aktuálissá teszi e terveket. Vegyük sorra, nem fontossági sorrendben, mi adja a tervek aktualitását!
  1. 2012. évben Regéc Község Önkormányzata pályázatot nyújtott be a vár turisztikai fejlesztésére.  Tehát minden esélye megvan az Önkormányzatnak, hogy a várban egy jelentős fejlesztést hajthasson végre.
  2. Megszűnt Magyarországon az intézményesített műemlékvédelem, a műemlékek védelme hatósági aktussá csendesedett. A magyar műemlékvédelem átkerült a tervező építészek kezébe. Ezért érdekes lehet visszatekinteni arra, hogy a mesterképzésen résztvevő fiatal elit építészek hogyan viszonyulnak felszabadultan egy látszólag egyszerű feladathoz.
  3. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán folyó belső harc nyomán az építészettörténeti tanszék és az építészettörténet a dizájn tervezéssel szemben háttérbe szorult, a tanszék súlya az építészképzésben jelentősen csökkent. Közben a műemléki tervezők szerepe felértékelődött, kis hazánk neves építészei sorra tesznek kirándulást a műemlékvédelem területére előzmény és következmény nélkül. Pécs reagált leggyorsabban a kialakult szakmai vákuumra és beindította a műemlékvédelmi mesterképzést. Ezért is lehet érdekes számunkra. hogy a mesterjelöltek (köztük többen mára Pécsen építészetet oktatnak) hogyan viszonyultak tanulóként egy műemlékvédelmi kérdéshez.
  4. Végezetül érdemes megnézni, hogy az építészelméleti mesterkurzuson résztvevő építészek munkái alapján kirajzolódik-e valamilyen kép a műemlékvédelem és az építészet viszonyáról. Hiszen egyáltalán nem volt természetes, hogy a magyar műemlékvédelem a magyar építészet része. Hosszú évek óta a műemlékvédelem kutatási és elméleti részét irányító szakmai elit képviselte az állami műemlékvédelmet a végrehajtó szerepkörbe kényszerített  építészettel szemben.
A pályázati tervek ismertetését szubjektív észrevételekkel fogom fűszerezni. Nem tudom letagadni, hogy 12 évig részese voltam az ortodox műemlékvédelemnek. Véleményem személyes, de nem személyeskedő szándékaim szerint.
Napjainkban, miután a műemlékvédelmi engedélyezésben az országosan egységes szakmai kontrol megszűnt,  két karakteres műemlékvédelmi irányzat kezd körvonalazódni.

A legjellegzetesebb a műemlékek újraépítésének irányzata. Erre Fűzés a leglátványosabb példa a térségben. A feltételezett látogatói tömegek elképzelt múltfelidézési igényére válaszul önfeledten tervezik meg napjaink tehetséges építészei a középkori vár kiegészítését, újraépítését.
A másik irányzat a műemléki romot egy modern építészeti alkotás környezeteként kezeli. Évtizedek óta izgatja az építészetet az ellentétek felfokozására, a kontrasztra épülő térbeli alkotás gondolata. Egy modern anyaghasználatú és formavilágú színvonalas épület és a romos környezet feszes vizuális ellentétet hoz létre. Meghatározó ebben az esetben a műemlék és az új épület vizuális aránya.
Mindkét esetben találkozunk két alapvető problémával:
  1. Az újonnan épült épület és a meglévő rom eltérő anyagi romlásának a problémája.  Mindkét irányzatnál modern eszközökkel és anyagokkal egészítik ki a több évszázados romokat. Törvényszerű, hogy a modern anyagok és szerkezetek gyorsabban avulnak, mennek tönkre, folyamatos fenntartást igényelnek. Beszédes példa erre a 70-es évek vasbeton műemlékvédeleme. Jobb esetben csak az új szerkezet megy idő előtt tönkre, de gyakran magával rántja a pusztulásba a meglévő értékeket is. Erre Diósgyőrben a vár egy jó példa.

  2. A múlt emlékének és a jelenkori kiegészítésnek eltérő az esztétikai avulása. A divatos építészeti eszközök, anyagok, formák elillannak a köztudatból, de maradnak a valóságban. Ekkor már rontják a műemlék turisztikai vonzerejét. Korunk iparosított, gazdaságosság-centrikus, eldobható építészete hamar "kikukul" (ahogy mondják falun)egy műemlék évszázadokat idéző, magasztos világából. Napjainkra a múlt a rohanó társadalomban az önazonosulás, a fixpont keresés és a jövőkép formálás kiindulási pontja.
Nos e néhány bevezető gondolat után nézzük meg az építészfórum.hu weboldal cikkére támaszkodva, milyen tervek készültek és e tervekről mi az egykori ortodox műemlékvédő szubjektív véleménye. Az oldalon látható légi fotók Tóth Géza és a Civertán Stúdió tulajdonát képezik. Köszönöm, hogy a vár fejlesztése érdekében átadták a látványos, a tervek megértését elősegítő légi fotókat.

KAti
Képek a regéci várról













Regéc várának átalakítása látogatók fogadására (az ÉPÍTÉSZFÓRUM írásai dőlt betűvel)  
Invokáció
Weöres Sándor „Kútbanéző” című kötete nyomán


A Zempléni hegység nyugati szegélyén, a Szerencsről induló s Kassára tartó vasútvonalon, vele párhuzamosan a Szerencs patak völgyében Észak felé kanyargó közút fűzi fel a hegység nyugati peremén települt községeket. Vannak köztük lapályon települtek, csakúgy mint jellegzetes hegyi települések, - mint a mi R e g é c ü n k.

A várak, romok a magyar történelem zivataros, (esetenként békés) korszakainak színhelyei, szereplőivel együtt. A vár megerősített, falakkal körülvett, sáncokkal, akadályokkal bővített hely. Rendeltetése a lakosság védelme háború, támadás esetén a falak mögött, vagy a kis létszámú benti katonaság védelmi tere a nagy külső támadókkal szemben. A magyar város szó is erre a védelmi funkcióra vezethető vissza. Már a primitív népeknél is, az ókori keleti kultúráknál, a Római Birodalomban – a görögöknél és a középkori Európában is volt ilyen funkciója.
Az eredeti funkció a XIX-XX. századtól megszűnt, a hadtudomány, az emberpusztítás tudománya ezen már túllépett. A vár, a rom ma már a rárakódott múlttal együtt, köveiben hordozza egy újfajta megújulás lehetőségét.
Hogyan lehet ehhez hozzákezdeni?
Mi most közös előkészítéssel s véleménnyel, az Építész Mester Egylet, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és Regéc Város Önkormányzatával együtt az ötletpályázat formáját választottuk, mint első lépést.

A terület bejárása, a rom megmászása, a disputák, a romok hasonulása a tájhoz, mely elválik és mégis belesimul, adja meg azt a sejtést: e rom alakuljon egy újfajta művé, melynek fogalmában az újjáteremtés gondolata is benn van, olyan tett miként a műtét, az orvosi műtét, mely újra élővé teszi az elhasznált beteg testet. Az a műtét – mint az orvosoknál is, fáradtságos, gyötrelmes (láttam orvost operáció után) – de felszabadító a műtöttnek és a mű-tevőnek is. Végre egy megújult élet, a megmaradás.  Ugyan ez egy analógia, de valami hasonlót kell megszenvedni az alkotóknak (a fiatal pályázóknak), de magának a romnak is, most az ötlet bemutatásával (s ez a mi munkánk most) – majdan a továbblépések során– a folyamatos lehetőségekkel, pénzekkel, újabb szereplőkkel,  reménnyel és gyötrelemmel. Weöres Sándor rigmusa mondja velünk a tervekben bemutatott szándékot, gondolatot. Hogy is szól e négy sor:

Rigmus
Egy ezredév elmúlása,
másiknak feltámadása,
ha ugyanaz lesz virulása,
nem a gödörbe bukása.
Hát lássuk, hogyan néztünk bele a regéci kútba!


Arnóth Lajos
A Mesteriskola vezetője

A tervpályázat célja


REGÉC várában a falak jelentős része a várudvar szintjéhez képest hat-nyolc méter magasságú. Amíg omladék és bozót takarta, csak falcsonkok mutatkoztak. Az omladék eltakarítása és az eddig végzett állagvédő falszövet kiegészítések után a rom középső része már-már tető nélküli épület benyomását kelti. Tizenöt évvel ezelőtt ösvény vezetett a romhoz, ma már terepjáróval járható földút. A turistaforgalom évről évre növekszik, az érdeklődés télen sem szünetel. A vár lábánál a látogatók fogadására tornácos faházat emeltek. A feltárás, állagbiztosítás tovább folyik, a várárok, a kapubástya, több pince még feltárandó.
A kiírók szeretnék a látogatók jobb kiszolgálását biztosítani, szeretnének a vár falai között zárt térben télen is látogatókat fogadni. Erre a helyreállító, hasznosítani akaró szándékra várnak a pályázóktól építészeti megfogalmazásokat négy-öt év alatt és hosszabb távon, 12-15 év alatt megvalósítható elképzeléseket.

Részlet a zárójelentésből

A Bíráló Bizottság a részletes elemző munka, értékelés és vita után a tervpályázatot eredményesnek ítéli.
Az értékelésnél kiemelkedő bírálati szempontok voltak:
- A kívánt funkció megvalósítása mai építészetet kívánnak meg, de úgy, hogy az ne domináljon, ne nyomja el a rom rom-jellegét, legyen arányos, visszafogott, működjék együtt az épületmaradvánnyal.
- A hitelesség megőrzése.

A Bíráló Bizottság az összefoglaló értékelésben és ajánlásban a kiírás szellemének és szempontjainak figyelembevételével foglalt állást, és az alábbiak szerint értékelte a pályaműveket:

I. díj
(180.000.-Ft)
3. sz. pályamű
Tervezők: Kovács Andor Krisztián, Tamás Anna Mária  
Konzulens:  Helmle Csaba  
4.sz. pályamű
Tervezők:  Győrffy Zoltán, Kormányos Anna, Varga Bence
Konzulens:  Czigány Tamás
II. díj (120.000.-Ft) 
1. sz. pályamű        
Tervezők: Hoffman Tamás, Kállay Ferenc, Kecskés István  
Konzulens: Kalmár László  
5. sz. pályamű
Tervezők: Czirják Ágnes, Görbicz Máté
Konzulens: Tomay Tamás
6. sz. pályamű
Tervezők: Németh Tamás, Szabó Dávid
Konzulens: Szabó Levente
Megvétel (90.000.-Ft)
2. sz. pályamű
Tervezők: Bárdos Gabriella, Bártfai-Szabó Gábor, Papp Glória             
Konzulens: Lévai Tamás
7. sz. pályamű
Tervezők:  Juhász Balázs, Vizdák Janka
Konzulens: Bán Ferenc    

Bíráló Bizottság
elnök: Kormos István, Regéc Polgármestere
társelnök:
Arnóth Lajos DLA, ÉME Mesteriskola
előadó: Csontos Csaba, ÉME Mesteriskola
tagok:
Fejérdy Péter építész
Klobusovszki Péter  építész
Koris János ÉME Mesteriskola
Arnóth Ádám építész, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
szakértő:
Simon Zoltán régész, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
Déry Attila építész






Összefoglaló értékelés és ajánlás


A pályázatok alapos munkáról tanúskodnak. Valamennyi pályázó végiggondolta a feladatot és értékes munkát végzett. A megoldások karakteresek és megkülönböztethetők. A pályaművek színvonalas kivitelűek. Valamennyi pályamű közös vonása a feladat kezelésének óvatossága, azaz a meglévő, romos épületmaradványok és a hozzáépítés elválasztott kezelése. Valószínűleg úgy gondolták, hogy
  1. a régészeti feltárás befejezéséig csak részleges, illetve a további feltárások feltételezhető eredményeit nem veszélyeztető megoldás készíthető. E szempont korrekt és teljes mértékben elfogadható.
  2. Felvetődhet a múlt és a jelen építészeti megjelenítése, azaz a régit és az újat egységbe foglalva kezelni.
E második szempont megkérdőjelezhető. A kételynek több, tulajdonképpen összetett oka van. A múlt – így annak építészeti emlékei is – jelen pillanatban a mi életünk részei, és így lesz a jövőben is, utódaink számára. A múlt mindig az éppen aktuális jelen számára fontos és mindig más módon fontos, a hangsúlyok nemzedékenként máshová esnek. Nem kerülhető meg tehát a társadalom igénye. Korunkban a társadalom elvárásai eltérnek az épített örökség védelmének tudományos szempontjaitól. Ahol a szigorú "szakma" töredék kiegészítését tartja helyesnek, ott a társadalom befejezett egészt – azaz egységes, áttekinthető építészeti alkotást – kíván látni. Helyreállításaink egy része éppen azért lett elfogadott és népszerű, mert ezen igényhez igazodott –más szóval e művek koruk múlt képét jelenítették meg– olykor a hitelesség rovására.

A pályázatok e felvetésre már válaszoltak, és a hitelesség marad. A feladatot ennek figyelembevételével komponáltak és önmagukban egységesek. A romfalak közé került „dobozok” mint a funkciók hordozói mind az 1., 3,. 4., 5., 6. számú tervekben megjelennek és így ez a pályázat hangsúlyos gondolata, ötlete. Megvalósításuk milyenségét a részletes bírlatok ismertetik. Járható útnak véli a zsűri is. A további tervezésnél a majdani tervezőknek igen megfontolt lépéseket kell tenni, hogy a pályázatokban rejlő finom válaszokat a részletek kidolgozásakor rmegőrizhessék. Tehát megőrizhessék - a meseszerűséget, a tömegek „árnyék absztrakcióját”, a megérkezés dramaturgiáját, az alagút, a kápolna jelentőségének hangsúlyozását, a kilátoronyban levő „kilátó” finom elhelyezését, a (3. sz. pályamű), - az irányított, tematizált látogatói útvonalat, a rom négy évszakos használatát, a használatba vétel prioritásainak betartását, az önfenntartó hasznosítás építészeti kereteit, a felvezetés tematizált útvonalát. (4.sz. pályamű ), - a fa „dobozos” a falhoz csak érintkező faszerkezetű építmények elegáns, XXI. századi technikai minőségű megjelenését (1.,3.,4.,6.), - a „csend” megjelenítésének az igényét (5.sz.),  - a nagyvonalúság el nem felejtését, - a kiállító terek kapcsolódását a külső terekhez, - a kápolna helyzetének megkomponálásával együtt (6.sz. pályamű), - s végül a meglevő állapot és a természet mindent felülmúló fontosságát, amit nem szabad mellőzni „a hasznosítás” valamennyi fázisában sem, mely a pályázat során sem felejtődött el, s maradjon a jövőben is. (2., 7. sz. pályamű).

Ne feledjük: lépéseink nyoma mindenütt megjelenik, itt is, és e sokszínűséget kívánta a pályázat ebben a fázisban bemutatni a várral foglalkozók és a várat magukénak vallók számára is. A pályázat ezt prezentálta.

A kiírás igényelt  funkciói elférnek a vár belterületén a tervezett módon. Nem bonyolódik annak a kívánságnak a teljesítésébe, hogy a rom annyira épüljön föl, mint amilyen volt a vár fénykorában. A pályázatok őrzik a hitelességet a közönség igényének teljesítése mellett.

Ajánlás

A pályázati kiírás az alábbiakat határozta meg:
„Az Önkormányzat szeretné a volt kápolna és a hozzá tapadó terület lefedését, mivel ezen az ún. palota épületrészen jelentős magasságú kőfalak állnak, némelyekben két sor gerendafészek is látható, nemcsak alaprajzot „rajzolnak”, jelenleg is teret képeznek. Az újraélesztett palotaszárnyat egész évben rendezvény helyszínként kívánják működtetni.
Ezek a szándékok minősíthetők túlzottaknak, pontosítandóknak, átgondolandóknak, vagy akár teljesen illuzórikusaknak, mint valós igény azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a tervezés és értékelés folyamán. Az építtető a vár megőrzését, használatát, turisztikai vonzerejének fenntartását csak így látja biztosítottnak, és korántsem alaptalanul.
A kiírás és az építészeti, műemléki szempontok figyelembe vétele szerint I. díjra a 3. és 4. számú pályaművek kerültek, amelyek értékes és megvalósítható gondolatokat tartalmaznak. A 3. sz. terv érzékenységével, a 4. sz. terv realitásával, emelkedik ki. Őket a 1., 5., és 6. követi, amelyek szintén alapos, gondos munkák, melyet II. díjra értékelt a zsűri. A 2., 7. sz. terv sok gondolata valójában nem a kiírásban feltett kérdésre válaszolt.
A díjazott munkákat ajánljuk az Önkormányzat, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részére. A továbblépés és építés elemei –a lehetőségek tükrében– benne rejlenek a pályázatokban. A pályázatok a már felvetett 2. szempont, a „véglegesebb” megoldás megvalósítására a pályázatok nemet mondottak. Lesz-e olyan kor, amelyik a romokhoz „nem hitelesen” nyúl hozzá? Ez olyan felvetés, amely nem zárható ki. Bizonyos, hogy minden kornak meglesz a maga felelete erre.

Bíráló Bizottság



Utóhang

A Polgármesterség, vagy azt is kijelenthetjük, hogy Regéc, a falu közössége nagyon súlyos döntést hozott, amikor a vár falait eltakaró növényzetet irtani, majd a falakat betakaró kőtörmelék kitermelését elkezdte. Erdélyország és a Habsburg királyi Magyarország már nem küzdenek egymással, nem kell a menedék, kincset őrizni. Ami a várban fából volt már régen elégett, vagy másképp elenyészett, a természet már javában azon dolgozott, hogy ezt a helyet visszafoglalja, hiszen úgyis annyit építünk és mindig a természet veszít.


Sőt, mikor bennünket megkérdeztek, arról, hogy ezzel a vármaradvánnyal mi legyen, már javában építkeztek: megállítandó az omlást kiegészítettek falszakaszokat, kipótoltak nyílásokat, közben a régi dolgokról merengenek és talán várkastélyt álmodnak.
Pontos, hiteles értesülése, arról hogy milyen is volt, és mikor hogyan változott, nincs senkinek, és több mint valószínű, hogy nem is lesz, hiszen háborúztak, szétlőtték, újra építették, végül felrobbantották, szántszándékkal használhatatlanná tették.
Más helyen, más országban sok ilyen építmény épen maradhatott....Talán az emberek kárpótlást akarnak, azért építenek...

Mi javasolható ilyen helyzetben, azoknak, akik már döntöttek, és építenek?

Hiszen a falak nem derékig hanem fej felett sőt jelentős hosszban emelet-magasan állnak!
Most már fagy nem morzsolhatja, vihar nem döntheti őket össze. Az építésznek az efféle gondoskodás kötelessége. De ilyen helyzetben talán kötelességnek mondható az önkorlátozás is, azért, hogy az építmény ne növekedjen az erdő rovására és ne legyen semmi hozzáadva, ami nem feltétlen szükséges a fennmaradáshoz .


Ilyen szigorú kötöttség mellett az ésszerűség és a tehetség együtt válhat hitelessé, mely a pályázatokból kiolvasható, ahelyett, ami a háborúkban végleg elveszett.

Csontos Csaba
ÉME Mesteriskola elnöke

   
SZUBJEKTÍV GONDOLATOK 2 ÉVVEL A TERVPÁLYÁZAT UTÁN  
Megosztott I. djjal jutalmazott 3. számú pályamű. Tervezők: Kovács Andor Krisztián, Tamás Anna Mária   Konzulens:  Helmle Csaba


 

A pályázatok általában a kiíráshoz mellékelt romállapotot statikus állapotként kezelik. Ez a pályázat is a pályázat kiírásakor megismert romot romparkként megőrzi, megmerevíti. itt van egy kis csúsztatás: kiegészítve megőrzi, ugyanis egy általa meghatározott magasságig visszafalazza (lásd palotaszárny nyugati fala, kápolna, nyugati várfal).

A romterület jelleget teszi hatásossá a várfalat átdöfő bevezető folyosó, mely gilisztaként hatol be a várfalon a belső udvar romfalai közé.

A terv építészeti durranása a negatív (belső) terek kiegészítése pozitív térré. E negatív-pozitív tömegekkel jelzik a pályázók az egykori tömegeket. érdekes játék a tömegekkel.

A négy tetőtömegre felbontott tetőidom lehet jelzése annak, hogy az épület additív fejlődés eredménye. De mint statikus látvány megkérdőjelezhető.

Talán a játékosság  (modorosság?) túlzottan átértékeli a várat, a látvány hangsúlya a tervezett kiegészítésre helyeződik át.

Alapvetően érdekes és visszafogott szellemi kísérlet.

A modell színválasztása is utal arra a tervezői szándékra, hogy az ellentétek fokozása, hangsúlyozása a tervezők alapvető szándéka egy kiegyensúlyozott kompozíció helyett.

Megosztott I. díjjal jutalmazott 4. számú pályamű. Tervezők:  Győrffy Zoltán, Kormányos Anna, Varga Bence Konzulens:  Czigány Tamás


 

Ez a terv egy igazi szellemi kaland.
A tervezők érzékenyen nyúlnak a romterülethez. nem akarnak kiegészíteni, magyarázni, értelmezni. egyszerűen be akarják mutatni a romokat. Csak az általuk legszükségesebbnek vélt kiegészítéseket teszik hozzá a romhoz.

A bejárat átkerül a keleti sánc (külső fal?) fala mögé. A sánc által lehatárolt területen vezeti be a látogatókat a várba. A sánc falához egy nagyvonalú, egyszerű lapos tetős épület simul, követve a fal töréseit. Mivel a kiírás időszakában még nem volt ismert, hogy e sánc lefut a déli szikla alá és azt megkerülve az út bejut a várudvarba, a tervezők egy fa konstrukcióval lezárják a megismert világot, és felvezetik a látogatót a vár udvarába. Felvállalják a soha nem is volt bejáratot.

Szerintem becsületes megoldás és nagyvonalú.

A romterületen kialakítanak egy szabadtéri színpadot, a tereptől elválasztott közlekedőkön vezetik a látogatókat és az öreg-torony negatív tömegét egy fa konstrukcióval  kiemelik. Egyszerű, hatásos jelzése az egykori toronynak.

A pályázaton látszik, hogy becsületesen akarja kezelni a romterületet. Az egész együttes egy telitalálat. Ha az lenne a feladat, hogyan mutassunk be egy romterületet, az itt láthatónál nehezebb lenne becsületesebb és látványosabb megoldás kitalálni.

Nagyvonalú a sánchoz simuló kiszolgáló épület gondolata. Bár a modellen egy fedett sétány látható, biztosra vehető, hogy a kiírásban kérték a hasznosítható terek kialakítását. Nos ez a pályázó csinált is belső teret, meg nem is.

Jó.

Megosztott II. díjjal jutalmazott 1. sz. pályamű Tervezők: Hoffman Tamás, Kállay Ferenc, Kecskés István  Konzulens: Kalmár László


 

Egy újabb érdekes, de ellentmondásos megoldás. A terv a vár megismert részét akarja értelmezni, az alkotók igencsak odafigyelhettek a kutatást évek óta vezető Simon Zoltán régész ismertetőjére. Valamennyi, a régészet által fontosnak ítélt elemet bevonták a kompozícióba.

A vár történetének késői szakaszában a felső várat a keleti palota emeletéről lehetett megközelíteni. A palota déli végén felmentek az emeletre, azon végighaladtak, majd egy lépcsőn jutottak fel az északon álló felső várba (a vár legrégebbi része), ahol az öreg torony fejezte be a térsort.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a "bejárást" csak veszély esetén járták be a védők. Egyébként a palota emeletén szobák voltak és lakták azokat.

A pályázók lefedik a kápolna terét is, jelezve, hogy egykor belső tér volt. Ha jól értelmezem a tervet, a kápolna egy fedett színpad, előtte egy nézőtér. De lehet ez egy rendezvénytér is.

A tervezők a bejárat kialakításánál igazi építészként viselkedtek, és összemetszették az egykori romot a mai kor szerkezetével. Igaz, itt egy nagy kiromlás volt a falon a pályázat készítésének időszakában, de mára ez már eltűnt (lásd következő cikket!).

Tömegformálása, anyaghasználata egyszerű és nagyvonalú. Itt is kiemelkednek a negatív tömegek a romfalak közül, de sokkal finomabban, mint az első pályázatnál láthattuk.

Alapvetően nagyvonalú építészeti megoldással oldották meg a múltról hallottak bemutatását.

Ami kérdéseket vet föl, az a befejezettség, hiszen e pályázathoz sem lehet hozzátenni sem elvenni, ez kész, befejezett kompozíció. De igen fegyelmezett és nagyvonalú.

Megosztott II. díjjal jutalmazott 5. sz. pályamű Tervezők: Czirják Ágnes, Görbicz Máté Konzulens: Tomay Tamás

 

A pályázók a vár környezetére koncentrálnak.

Érzékenyen felderítik a vár külső kapcsolatait és keresik a vár és a tájelemek kapcsolatait.

A várban egy metamorfózissal kialakult tér-tömeg van ábrázolva.

Az öreg toronyból kifejlődő tömeg feltételezhetően a vár additív, nőtt térsorait jelzi.

Építészelméleti megközelítésből érthető megoldás és terv.

Megosztott II. díjjal jutalmazott 6. sz. pályamű Tervezők: Németh Tamás, Szabó Dávid Konzulens: Szabó Levente

 

Ez a pályázat több, eddig már megismert elemet alkalmaz, de a megoldás és a meglévő rom kapcsolata sokkal lazább, kissé idegen egymástól.

A negatív tömeg kiemelkedése pozitív tömeggé eredeti gondolat, de a megoldás nem kerül lelki kapcsolatba a rommal, a környékkel, ezért rideg és elidegenítő.

Az öreg torony jelzésszerű kiegészítése itt idegen, merev, mechanikus megoldás.

A rendezvény-tér (?) robosztus és mindent elfed. érthető, de robosztus.

Itt is a szellemi töltet (mert játéknak nem nevezhetően merev) értékelhető. A megoldás nem törekszik megvalósíthatósági célokat kitűzni (szerintem).

Megvételben részesített 2. sz. pályamű Tervezők: Bárdos Gabriella, Bártfai-Szabó Gábor, Papp Glória Konzulens: Lévai Tamás


 

Egy bio-organikus megoldás.

A tervezők kerülik a terv és a vár kapcsolatát.

A vendégeket egy életfa csarnok fogadja. Innen a vár egykori megközelítésének a nyomvonalán juthatunk fel a vár udvarára élő falak között. Itt egy újabb életfa kompozíció fogad.

Ha van a tervben az itt leírnál több, az jelen sorok írójának a hibája, mivel a publikált tervkivonatokból ezt nem érzékelte.

Elnézést az alkotóktól!

Megvételben részesített 7. sz. pályamű Tervezők:  Juhász Balázs, Vizdák Janka Konzulens: Bán Ferenc 

 

Nem tudom megállapítani, hogy a tervező-páros munkájára a konzulens Bán Ferenc, vagy Balázs kenyéradója, Viszlai József hatott-e jobban a terv elkészítésekor, de hogy nem a Regéci vár romjai, az biztos.

A tervezők a várral a kapcsolatot egy hatásos fogadó épülettel és pókhálószerű térbeli fa konstrukcióval ki is pipálták. Bizonyosan nem lesznek műemlékes tervezői szándékaik a közeljövőben. Ha igen, valódi műemléken ne tegyék. Műromon uccu neki.

Komolyra fordítva a szót: A tervező páros egy igen komoly szellemi töltetű térkompozíciót hozott össze a regéci vár romjain. A bejárat kialakítása az egyetlen esetleges  megoldás, de anyagában összeköthető a többi,általuk  tervezett szerkezettel. A bejárati épület szerkezeti attrakció. Igazi jelkép épület. Bejárat és áttörés. Izgalmas, ahogy a szerkezeti megvalósíthatóság határait súroló konstrukción átjutunk ( egy födémet áttörve felemelkedünk) egy térbeli rúdkáosz álomvilágába.

Mit mondhatnék még? A tervezőket nem hozza zavarba a helyszín, az érzékelhető valóság. Pillanatok alatt uralkodni tudnak a nekik átadott környezeten. Nagyvonalúan.

Nézetem szerint nem ez a műemléki tervezés.

Lehet, hogy az elemző és alázatos tervezés nem ilyen átütő erejű, de egészen más vizuális élményt ad át az embereknek és időtállóbban. E pályázatból süt korunk építészoktatása, attrakciót elváró építészetkritikai irányzata. A cél: Mindenáron, mindenhol, mindenkor teremtse meg az építész a saját egyéni szobrát. E gondolkodás tagadja a házak által alkotott rend létét, az emberi település arculatát. Az épület alkalom az egyéni látásmód, a zseni lét kinyilvánítására.

Én hiszek abban, hogy a településnek van története, jelene és jövője. A település az emberek összehúzódása, összebújása egy közösség létrehozásáért, mely védi és élteti a benne lakókat. Kellenek egyéniségek, de ha mindenki egyéniség, az káoszt és vitát teremt. Mint az embereknek egy közösségben, az épületeknek is érzékeny hierarchikus rendje van a településen belül.

De újra mondom és írom: Egyedi, sajátos műalkotást teremtettek maguknak, magukról.
Szubjektum


A szubjektív összegzést egy rövid történettel kezdem:

2012-ben egy budapesti sztárépítész csapatot kértek fel egy jeles zempléni vár újjáépítésével (kvázi rekonstrukciójával). Elkészült a nagy mű, megálmodva a XXI. századi építész ismereteivel a középkort, ötvözve a modern építészet formavilágával, anyaghasználatával. Példás kidolgozottságú terv született. A kiviteli terv kidolgozása során derült ki, hogy a megálmodott középkori szerkezetek a mai szabvány szerint nem igazolgatóak. Ezért a tervező csapat gondolt egyet, és elbontotta a meglévő és évszázadok óta álló középkori részleteket és új vasbeton alapozás és vasbeton vázszerkezet építése után, a meglévő kövek kulissza jellegű visszafalazásával álmodták meg a mai szakember középkorát. A terv 2012 elején még elbukott. Ma már senki nem állítaná meg az uniós szabvány alkalmazását. A tervező csapat most országos értékű műemlék együttes "rekonstrukcióján" dolgozik.

A pályázati tervek ürügyén ígéretemhez híven bátorkodok néhány - szerintem - általános érvényű tanulságot levonni a műemlékvédelem kaotikus helyzetének javítása érdekében

  • A múlt emlékei, a műemlékek megismert és még meg nem ismert értékeket tartalmaznak. Őrizzük meg ezeket a jövő számára. Ezért a műemlék tervezésénél legyünk alázatosak. Mind a megrendelő, mind az építész. Segítsük elő, hogy a megmaradt érték továbbra is fennmaradhasson a maga anyagi valóságában.
  • Ne énekeljük, és ne engedjük énekelni, hogy "ez a harc lesz a végső....mert állnak még a paloták!" Tanítsuk meg a felnövekvő generációt, hogy a múlt, a jelen és a jövő egymásra épül. Ami ezt tagadja, az piszkos pillanatnyi üzleti érdek.
  • Meg kell teremteni az ország általános műemléki cartáját. Nem legyen vita minden egyes rom, vagy épület felújításánál, hogy mi érték és megőrzendő, és mi nem. Ehhez politikai konszenzus kell.
  • Műemléket szakember tervezzen, engedélyezzen szakértők bevonásával. A jogászok, az orvosok is specializálódnak. Miért szégyen a szakosodás az építészetben?
  • A műemlékvédelmi fejlesztéseknél a tervezési programot úgy alakítsuk ki, hogy a megőrzendő rom/épület szakszerű fenntartása, bemutatása, használata legyen az elsődleges cél. Végzetes károkat okoz az a műemléki helyreállítás, ahol a műemlékvédelemben járatlan ál- szakemberek kérészéletű politikusok elképzeléseihez, múltképzeletéhez akarják igazítani a műemléket.
  • Műemléket csak a teljes körű kutatás befejezése után lehet helyreállítani, felújítani. átalakítani, azaz beavatkozni a sorsába. A kutatás befejezése előtt csak állagvédelmi beavatkozást lehet végezni.
  • Műemléket csak szakmai csapat állíthat helyre. A kutatók végzik az előkészítő és az értelmező munkát. Az építész a használóval, megrendelővel megtervezi a helyreállítást, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a műemlék feltárt értékeit. A szakági tervezők dolga, hogy láthatatlanul legyenek jelen.
  • A műemléken használjuk a korra jellemző anyagokat az anyagi kontinuitás érdekében. A kiegészítésre vonatkozó nemzetközi carták szellemisége korhű anyagokkal is megvalósítható.
  • Őrizzük meg a felújítások során a meglévő értékeket a maguk anyagi valóságában. A mű-anyag pótlásokat, még ha az, az eredeti "kiköpött" mása is, kerüljük el.
  • A modern kiegészítést fizikailag, helyileg válasszuk el a védett emléktől. Kisseb bajt okoz, ha egy műemlék mellett épül egy kordivat-dizájn épület, mintha a védett épületre épül ugyanez rá. A különálló épületnek jobban érvényesül a modern szellemisége a műemlék mellett, és sajnos ha erkölcsileg leamortizálódott, könnyebb kidobni.

    2013.01.
    KAti
REGÉC.HU MESTERISKOLA-WIKIPÉDIA MAGYAR ÉPÍTÉSZ KAMARA SZENDRŐI JENŐ ARNÓTH LAJOS   Vissza