Mióta kutatod a regéci várat?  
A vár régészeti feltárása 1999 júliusában kezdődött, a helyi Önkormányzat kezdeményezésére, néhány helyi közmunkás, de döntően középiskolás diákok részvételével. Azóta – 2005 kivételével – minden évben folyt munka, s a diáktábor is hagyományossá vált.  
Melyek voltak a kutatás eddigi jelentősebb állomásai?  
Tulajdonképpen szinte minden idényre esett valami, ami jelentős állomásnak tekinthető. Már az első évben kiderült, hogy a leletanyag többsége a kora újkorból fog származni, s várhatóan igen gazdag lesz, méltó a vár utolsó birtokosainak, a Rákóczaiknak, illetve Thököly Imrének hatalmához. 2001-re lényegében lezárult az északi sziklatömböt elfoglaló „Felsővár” feltárása.

Itt nem csupán az addig teljesen ismeretlen alaprajzi elrendezés tisztázódott, hanem sikerült meghatározni a vár legkorábbi magját, s kirajzolódtak a „Felsővár” átépítési periódusai a kezdetektől 1686-ig. 2003-ban sikerült lokalizálnunk a regéci „Bokályos ház” valószínű helyét a „Középső vár” keleti palotaszárnyában. 2006-ban két alkalommal is folyt munka a várban.

Ekkor került elő az első, nagyobb tömegű kályhacsempe-lelet, melyből egyszer talán a teljes kályha rekonstruálható lesz. A következő esztendőben újabb nagy mennyiségű kályhacsempe-lelettel gazdagodtunk, s lassan kezdett kirajzolódni a „Középső vár” keleti és nyugati épületszárnyának bonyolult építéstörténete is.

2008-ban a nyugati palotaszárnyban azonosítottuk a 17. századi fegyveresházat, itt is kitűnő leletanyag volt. Idén elsősorban a „Középső vár” udvarának tisztításán dolgozunk, az azt dél felől lezáró hatalmas törmelékhalomból már eddig is igen sok reneszánsz kőfaragvány – köztük évszámos-feliratos töredékek is – került elő.
 
Talán néhány szóban meséld el a legutolsó kutatási ciklus (2008-2009) célját és eredményét!  
A feltárási ciklusok elsődleges célja minden esztendőben azonos: elősegíteni a romok helyreállítását, állagvédelmét, megszüntetni a balesetveszélyt, minél nagyobb területet biztosítani az egyre növekvő számú látogató kulturált körülmények között való fogadására.

Ebből következik, hogy a feltárás során a vár életének utolsó járószintjéig tisztítjuk meg az egyes területeket az omladéktól. Az ennek során előkerülő leletek, a falakon tehető megfigyelések adatokat szolgáltatnak a helyreállítás lehetséges mértékéhez-mélységéhez.

A korábbi viszonyokat csak a dokumentálás után visszatemetésre kerülő kutatóárkokkal vizsgáljuk. Ennek következménye az, hogy a leletanyag döntő többsége (beleértve az építészeti elemeket is) a 16-17. századból származik. Ez azonban korántsem oly nagy baj: a helyreállítás úgyis szinte csak az utolsó – egyébként legfényesebb - periódus maradványait mutathatja be, s a jövendő korok kutatóinak is marad még vizsgálható terület.

Az aktuális munkaterület – a „Középső vár” udvarának déli része – is a fenti célokat szolgálja. Elsődleges feladatunk a keleti szárny déli végének rozoga falai előtt megtisztítani a területet, hogy a küszöbön álló állagvédelmi munkák megkezdődhessenek. Az is nyilvánvaló, hogy az ezen a területen előkerült leletek (különösen a kőfaragványok) nagy valószínűséggel éppen ezen épületszárnyhoz kapcsolódnak, s bizonyára felhasználhatóak lesznek a palotaszárny helyreállításához is. Ugyanakkor egyre nagyobb, biztonsággal bejárható terület szabadul fel a látogatók előtt is, akiknek itt már nem hepehupás törmelékhalmokon kell átbukdácsolniuk.

Távlati célunk az is, hogy mihamarabb elérjük és feltárjuk a vár egykori bejáratát – mely a terület délnyugati részén lehetett -, így a továbbiakban egyszerűbb lehet a vár megközelítése, mely egyáltalán nem közömbös az építőanyag felszállításának szempontjából sem. E távlati cél a közeljövőben még aligha teljesíthető, de a mostani munka már ennek előkészítését jelenti.
 
A kutatóban óhatatlanul kialakul egy kép a várról. Te milyennek látod a várat fénykorában?  
Alighanem minden látogató kíváncsi arra, hogy hogyan is nézhetett ki a vár fénykorában?

Ez bizony – a falak jelentős pusztulása miatt – komoly fantáziát igényel. Természetesen születtek különféle rekonstrukciós elképzelések a várról, közülük talán Soós Elemér rajza a legismertebb, de ezek jószerével a fantázia birodalmából táplálkoztak.
Nem ismerhették – még ma sem ismerjük – a vár pontos alaprajzát, s ismeretlenek voltak előttük azok az írott források, melyek sokszor plasztikus képet festenek a várról.

E források közül kiemelkednek a különböző korú, színvonalú, részletességű leltárak, melyek ugyan nem a vár leírásának céljából készültek, mégis nagyon sokat segítenek a mai kutatónak.
Jelenleg 13 db,  az 1602 és 1686 közötti időszakból származó latin, illetve magyar nyelvű leltárt ismerünk. Közülük egy 1678-ban készült leltár a legrészletesebb: „fordítása” 29 gépelt oldalt tett ki. Fontos, hogy nem csupán az épületeket, hanem a bútorokat, fegyvereket, szerszámokat, a várban tárolt terményeket, alapanyagokat is összeírják benne.

A vár fénykorában már elérte legnagyobb alapterületét. A felvezető út egy palánkkal kerített külsőváron keresztül vezetett a tulajdonképpeni erődítményhez, melyet kelet felől sánc és széles szárazárok is védett.
A hegygerinc két végét elfoglaló, magasan kiemelkedő sziklatömbön egy-egy torony állt.
Az északi sziklacsúcsot elfoglaló, úgynevezett „Felsővár” tornya előtt minden oldalról kétszintes, zsindellyel fedett épületekkel körülvett udvar volt. Itt jobbára gazdasági célú épületek (káposztásház, ecetesház, búzásház, stb.), illetve katonai létesítmények (pattantyúsok háza, verrasztók háza, fegyveresházak) voltak. Az öregtorony északkeleti sarkához kerek ágyútorony csatlakozott.
A déli sziklacsúcson volt „Alsóvárról” még nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy ezen állt az úgynevezett Csonka torony. A körülötte volt épületeknek (melyek egy része fából épült) egyelőre csak a nevét tudjuk: Konyha, Setét ház, Görbe ház, Galya ház, Nyári ház, Páterek háza, stb. Az Alsóvárnak is volt „piaca”, azaz udvara.

A két sziklatömb közötti mélyebb területen volt a „Középső vár”. Ennek udvarát egy-, helyenként kétemeletes épületszárnyak vették körül. Némelyik épületrész pince húzódott. A földszinti terekben gazdasági célú építmények, sáfárházak, sütőházak, konyha, korcsma, ecetesház stb. voltak, az emeleteken pedig a lakószobák és reprezentatív terek.
A keleti szárny emeletén volt a Leányasszonyok háza, egy „Virágos, kék bolt” (boltozatos terem), Nagy palota, Ebédlőpalota, Mosóház. A fiatalabb nyugati épületszárnyban volt az Úr háza, a Kincstár, a Kápolna (ez később a „Középső vár” északi szárnyába került), Öreg palota, Aranyos palota stb. A lakóépületek falait kárpitok, királyokat ábrázoló képek borították, néhány szobában színes virágmintás padlótéglákon jártak.
A nyugati szárnyban levő Leányasszonyok házának falát török falicsempék borították. A fűtést kandallók, vagy színpompás kályhaszemekből rakott kályhák szolgálták. A berendezés mindemellett szegényesnek tűnik: festett székek, padok, asztalok, nyoszolyák, pohárszékek (bennük habán tálak, korsók) alkották.
A várnagy és helyettese a nyugati szárny déli végén, a kapu közelében lakott.

A várat különféle névvel nevezett bástyák erődítették, ezek közül egyelőre egy lett feltárva, az északnyugati oldalon emelkedő Kútbástya, mely nevét a benne húzódó kazamatából induló barlang végén található kútról kapta.
A vár udvarain, földszinti tereiben a leltárak szerint elég nagy rendetlenség lehetett: úton-útfélen (sokszor romlott) terményekkel megrakott hordókba, ládákba, szuszékokba botlottak, sokfelé hevertek hasznavehetetlen holmik. Szinte mindegyik leltárban találunk utalást arra, hogy bizonyos épületrészek elhanyagoltak, romosak voltak, vagy éppen beáztak. Tökéletes rend tehát valószínűleg sosem volt.
 
Tartsunk időutazást: 1680-ban lóháton üzenetet hozol a vár kapitányának. Írd le, milyen úton jutsz el a kapitány szobájába a külső vár kapujától és mit látsz közben.  
Az üzenetet hozó lovasnak elég hosszú utat kellett megtennie a külső vár kapujától a várnagy szobájáig.
Lássuk csak: A külső vár régi palánkja a bujdosók 1672. évi ostroma alkalmával elpusztult, helyén csak egy kút és egy jégverem maradt. Az új palánkot feljebb, a várárok előtt építették ki. Ez is palánkkerítéses volt, de már ez is pusztulni kezdett.
Kétszárnyú fakapuja volt, mely mellett gyalogkapu nyílt. A külső várnak öt sövényes bástyája volt: kettő Regécke falu felől, az északi oldalon, a többi alighanem a nyugati oldalon állt.

A lovas a Szebenyi bástyájánál érte el a várárkot. Az árokban egy fából épített egykerekű szárazmalom állt. A malom után – alighanem magában az árokban – állt a vár második, kétszárnyú, immár kőből épített kapuja, melyhez ugyancsak tartozott egy gyalogkapu. A kapu felett zsindellyel fedett kis házacska állt, melyhez falépcső vezetett fel. A házacska két üvegezett ablaka nyilván az útra nézett.

A második kapun belül egy új, sárba rakott kőből épített, egyemeletes gabonásház emelkedett, melyhez hátulról a frumentárius (az az ember, aki a gabonáért felel) ugyancsak egyemeletes háza csatlakozott. Ennek emeletére is külső falépcső vezetett. A gabonásház és a frumentárius háza közvetlen összeköttetésben állt egymással.

Az út a várárokban vezet tovább észak felé, itt, alighanem a déli szikla közelében következik a harmadik, immáron felvonóhidas szerkezetű kapu.
A kapu mellett, a sziklafalhoz kapcsolva egy kerek „bástya” állt, mely a várból egy ösvénnyel volt megközelíthető, a bástyán nyíló ajtó azonban ekkor már be volt falazva.

A lovas egy újabb bástya előtt elhaladva érkezett a tulajdonképpeni várkapuhoz, melyhez fahíd vezetett. A híd túloldalán háromosztatú, kétemeletes kaputorony állt, ennek tengelyében mind a külső, mind a belső oldalán kapu nyílt. A külső kapu és gyalogkapuja felvonóhidas szerkezetű, kétszárnyú a belső kapu simán kétszárnyú volt. Ehhez is gyalogkapu csatlakozott. A boltozott kapualjból balra egy boltozatos tárház, jobbra pedig egy gerendás mennyezetű tömlöc nyílt.
A kapualj oldalfalain fegyverek, rabtartó eszközök függtek. A kapualjban kandalló is volt.

A kaputornyon túl a tömlöchöz darabontház csatlakozott, mellette egy kisebb, tapasztott sövényből épült, négy lóra való istálló állt. Velük szemközt emelkedett a kaputorony első emelete előtt húzódó, esztergált faorsós mellvédű folyosóra vezető falépcső.
A folyosóról középütt egy gerendás mennyezetű, kandallós pitvar nyílt, melyből tovább lehetett menni egy nagy, négyablakos, gerendás mennyezetű szobába, melyben zöld cserépkályha állt.
A folyosóról egy másik, kisebb, kétablakos, gerendás mennyezetű szobába is be lehetett jutni. Itt is zöld cserépkályha állt. A szobában a számtartó lakott. A folyosóról újabb falépcső vezetett a második emelet előtt húzódó, hasonlóképpen esztergált faorsós mellvédű folyosóra.
Itt középen ismét egy gerendás mennyezetű, kandallós pitvar állt. A pitvarból jobbra egy kétablakos, balra egy ötablakos, egyaránt gerendás mennyezetű szobába lehetett jutni. A kétablakos szobában kemence, az ötablakos szobában kandalló volt. Ez utóbbi helyiségből árnyékszék is nyílt.

A kaputornyon túl feljárat volt a déli sziklacsúcsot elfoglaló épületek felé. Ezeknek egyelőre csak a neve ismert.
A kaputornyon túl, bal kéz felől a nyugati palotaszárny kétemeletes tömbjének déli vége emelkedett. A palota déli vége alá volt pincézve, de a pincék nem teljesen voltak a föld alatt.
A nyugati palotaszárny déli végén, a pince feletti szinten állt a porkoláb (avagy a várnagy) szobája. A szint előtt az udvar felőli oldalon deszkás mellvédű fafolyosó húzódott, erre a várudvarról falépcső vezetett.

A porkoláb háza kétablakos, zöld cserépkályhával fűtött szoba volt. A szoba végén egy tapasztott, fonott fallal két kamrát rekesztettek el.
 
Vissza a jelenbe. Évek óta kutatod a várat, a kutatás mellett milyen munkálatok folytak a várban?  
A kutatás mellett – természetesen az eredmények felhasználásával –  a falakon alkalmanként bizonyos helyreállítási-állagvédelmi munkálatokat is el kell végezni, hiszen a romok állapota helyenként kimondottan életveszélyes.

Két alkalommal történt nagyobb léptékű helyreállítás, ez az északnyugati bástyát, illetve a Középső vár keleti palotaszárnyának északi felét érintette.
Mindkét munkát a Kincstár finanszírozta. Több alkalommal kisebb, állagvédelmi célú falazások is történtek, ezeket az Önkormányzat végeztette el.

A kutatáson és helyreállításon kívül nagyon fontos feladat a dokumentálás, leletfeldolgozás is.

A korábbi években megtörtént a falak műszeres felmérése, ezekre éppen idén vezettük fel az új eredményeket. Különösen nagy előrelépés történt az idén a leletfeldolgozásban (mosás, rajzolás, fotózás, leltározás) is.
 
Ha kapnál hirtelen egy felkérést, hogy 300 millió forintot költs el a vár felújítására, mit végeznél el legsürgősebben?  
300 millió?
Hol az a 100?
Hej, de szép is volna…

A legsürgősebben a Középső vár keleti palotaszárnyának déli elemét kellene megerősíteni, hiszen itt az emeletnyi magasságú falak állapota kritikus. Ha ez megtörténne, látványos, s a turisták által is közelebbről megszemlélhető részlettel gazdagodna a vár. Bőven fogyna az udvar közepét elfoglaló, egyre növekvő kőhalom is.

A falak megerősítése az előfeltétele a belső terek feltárásának, mely után tovább volna gondolható a végleges helyreállítás, hasznosítás módja és mértéke is.

Legalább ennyire fontos volna a nyugati szárny már részben, vagy teljesen feltárt boltozatos tereiben a boltozatok megerősítése, kiegészítése, már csak a további kutatás elősegítése miatt is. Ha mindez nem volna elég, bőven akad még megerősítésre, de legalábbis minimális állagvédelemre váró fal a várban.
 
Valószínűleg nem kapsz 300 milliót. Itt a jelenben melyek a legfontosabb elvégzendő feladatok?  
Persze, hogy nem lesz 300 millió…
Akkor is el kellene kezdeni a fent említett munkákat. Már 1000 Ft értékű falazás is előrelépés lenne. Sok kis lépéssel is el lehet érni a kívánt célt, csak lassabban.

Csak nehogy megsemmisüljön közben maga a célpont…
 
Mondj néhány szót azokról, akik eddig segítették a munkádat!  
Bárcsak mindenkit, név szerint felsorolhatnék, akik segítették a munkát! Egy kisebbfajta könyv is kitelne belőle. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyi segítőkész emberrel lesz dolgom.

Kormos István polgármester úr előtt már csak azért is meg kell emelnem képzeletbeli kalapomat, mert volt mersze belevágni ebbe a nagy feladatba, s már több mint tíz éve fáradhatatlanul az ügy előmozdításán dolgozik. Lobbizik, szervez, intézkedik, de ha kell, maga is követ hord, bozótot irt, tuskót vág ki, fenn a romok között.

Bakos Ferenc, a falu gondnoka az, akinek köszönhetően a munka minden szempontból gördülékenyen folyhat.
Számos helybeli munkatársunk közül első helyen kell kiemelnem Domoszlai Gézát, közismertebb nevén Bahamát, aki megbízhatóságával, szorgos munkájával és éles, a legapróbb leleteket is észrevevő szemével az első perctől kezdve nélkülözhetetlen kulcsfigurája a kutatásnak. Csaknem a kezdetektől fogva számíthatunk Steiner Károly és Nagy Zsolt kiváló munkájára is.

Mindez azonban még mindig kevés lett volna az üdvösséghez, ha nem lenne-lett volna már a kezdetektől az az igen nagyszámú diáksereg, akik minden esztendőben heteket töltenek el Regécen, s minden ellenszolgáltatás nélkül (legfeljebb koszt-kvártély ellenében) elvégzik a feltárás kemény fizikai munkájának oroszlánrészét. A többnyire középiskolás diákok kezdetben többnyire a miskolci Avasi Gimnáziumból, később a budapesti (kispesti) Deák Gimnáziumból, az utóbbi években pedig a ráckevei Ady Endre Gimnáziumból érkeztek, de jöttek egyszerű baráti társaságok is.
A diáktáborok megszervezéséért elsősorban Jankech Violettát, Melegh Szabolcsot, Mészáros Attilát, Zsuga Zsoltot, s másokat illet köszönet. Néhány évig gyomaendrődi állami gondozott gyerekek is dolgoztak a várban nevelőikkel együtt.

Az is előfordult, hogy a faluban nyaraló vendégek ragadtak szerszámot és siettek segítségünkre. Egyre több budapesti, szegedi, pécsi régészhallgató is bekapcsolódik a munkába, egyikük-másikuk regéci témát választott szakdolgozatához is. Büszkék lehetünk arra, hogy néhányan középiskolás korukban szerzett regéci élményeik hatására választották a régész szakmát.
 
Milyen a kapcsolatod a faluval? Ez egy kis közösség. Hogy bírják a hátukon vinni ezt a nagy terhet?  
Regéc faluval való találkozásom életre szóló élmény forrásává vált számomra. Talán túlzásnak hangzik, pedig így van: én itt csak kedves, mosolygós, vendégszerető emberekkel találkoztam. Még azok is szívesen szóba elegyednek velem, akiknek nincs kapcsolatuk a várral.
Nem csoda, ha már egy kicsit én is regécinek érzem magam. Egyébként úgy érzem, hogy a lakosság figyelemmel kíséri a munkák eredményeit.

Kitűnő ötletnek tartom, hogy az Önkormányzat az egyes ásatási idények végén autókkal felviszi a falu népét a várba, így mindenki saját szemével győződhet meg a haladásról. Az Önkormányzat ezzel olyan idős, vagy beteg emberek számára is lehetővé teszi a látogatást, akik saját erejükből már nem juthatnának fel.

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy-egy kutatási idény bizonyos kiadásokkal jár a település számára, azonban azzal is tisztában vannak, hogy az egyre inkább kibontakozó, épülő-szépülő, egyre biztonságosabban, kulturáltabban bejárható romok egyre több látogatót vonzanak, így a kiadások hamar meg is térülnek.
 
Ha a helyreállításról beszélgetünk, mindig hangsúlyozom, hogy egy romon helyreállítást, kiegészítést csak a teljes feltárás után lehet végezni, részinformációk alapján nagy a félreértelmezés esélye. Mégis játszunk el a gondolattal, hogy a mai ismereteddel mit állítanál helyre, mit rekonstruálnál, tehát hogy nézne ki a vár, ha Te dönthetnél e kérdésben?  
A regéci várrom különböző épületrészei különböző mértékben pusztultak el, tehát a helyreállítás lehetőségei is különbözőek.

A Középső vár keleti épületszárnya szinte teljes hosszában emeletnyi magasságban áll, jószerével csak a tető hiányzik róla. Ezt a szárnyat mindenképpen lefedném, az egyes szobákban kiállítótereket, rendezvényekre alkalmas helyiségeket alakítanék ki. A szárny alatti – egyelőre feltáratlan – pince tere vendéglátásra is alkalmas lehet.
A nyugati szárnyból lényegében csak a pincék maradtak meg, itt nincs helye kiépítésnek, bár egy-két pincetér boltozata itt is visszaállítható. Ezt az épületrészt romkertként bemutatva képzelem el.
A Középső vár egyre nagyobb területen megtisztuló udvara látványos szabadtéri rendezvények helyszíne lehet.
A Felsővár (az északi sziklatömb) épületei szintén annyira elpusztultak, hogy csak az alapfalak mutathatóak be, az Öregtorony magasan álló csonkja és az északkeleti, kerek ágyútorony azonban bizonyos kiegészítésekkel jó kilátóhellyé tehető.

Az Alsóvárról (a déli sziklacsúcsról) egyelőre jóformán semmit sem tudunk, arról korai volna bármit is mondani.
 
A vár melyik részén alakítanál ki egy kis szobát magadnak, hogy a feltárás részletes történetét, az inventáriumok alapján a vár leírását nyugodt körülmények között megírhasd és mit főznél, ha meglátogatnálak?  
Attól tartok, ha arra várnánk, hogy a vár történetét a vár egyik helyreállított szobájában írom majd meg, igen sokára születne meg az a mű… Pedig milyen szép lenne, ha a keleti szárny emeletének abban a szobájában írhatnék, ahol a falakat török falicsempék fedik… A szomszédban, az egykori ebédlőpalotában pedig elkölthetnénk ebédünket: egy kupica gönci barackpálinka után egy nagy tányér gombalevest, szarvasragut, vadmalac-sültet, egy kis áfonyás süteményt, végül egy pohárka tokaji bort… Ünnepi alkalom – ünnepi ebéd. De hova is lóg a kezem?
 

Befejezésül egy kérés: Kérlek, üzenj a képzeletbeli mecénásnak versben innen a regéci vár fokáról, hogy nyissa meg erszényét a vár jobbulása érdekében!

 
Mogyoróska, Regécke,
jajj, de nagyon szegényke,
kenyere is kevéske,
csak egy kicsi lepényke”
Ezt a mondókát ugyan nem én írtam, de kis túlzással ma is igaz erre a kis falura. Szomorú, hogy a jelek szerint az a vár, melynek Serédy Gáspár által küldött vitézei 1552-ben ott voltak Eger hős védői között, az a vár, melynek ura, Mágocsy Gáspár 1590-ben anyagilag finanszírozta Károli Gáspár első magyar Biblia-fordítását, a vár, mely I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna lakóhelye volt, az a vár, mely menedéket nyújtott I. Rákóczi Ferencnek, az a vár, melynek falai között II. Rákóczi Ferenc nevelkedett, miközben anyja, Zrínyi Ilona Thököly Imre oldalán a magyar szabadságért harcolt, az a vár, mely évente turisták ezreit vonzza, ez a vár nem érdekel mást, mint 80-100 helyi lakost, meg néhány tucat diákot. Jóformán csak ők azok, akik - tehetségükhöz mérten – anyagi és fizikai erejüket a romok megmentésére fordítják. Azért, hogy történelmünk e jeles emlékhelyén továbbra is legyen alkalmunk emlékezni.
Jó volna hinni benne, hogy ez nem így van…
 
   
2009. 08. Ka