Örökségvédelmi Hírmondó

Az Ónodi vár palotaszárhyának kötöredékei
2006.

A korai vár a 14. század végén, a 15. század elején épült.
Építtetője az utóbb Cudar nevet viselő, birtokáról Ónodinak nevezett bőcsi Domokos fia Péter. Építését fiai fejezték be 1413-ban. A vár a Sajó lletti kis magaslaton, az egykori plébániatemplom befoglalásával négyszög alaprajzban épült. Lakószárnya a déli oldalon emeletes lehetett, melyhez nagy torony csatlakozott.
A család magvaszakadtával zavaros birtokviszonyok következtek, 1510-ben épületeitől teljesen megfosztottan és pusztán találjuk.

1516-ban már Perényi Imre nádor tulajdonában van, melyben azonnal nádori méltóságához megfelelően kezdett építkezni. 1520-ig felépül a reneszánsz palota. Az ez időből készült számadáskönyvekből következtethetünk az építést végző kőfaragókra (lapicidákra). 1517-ben a pince és a palota szárnyai már állnak. Ugyanebben az évben budai Ferenc kőfaragó mesternek fizetnek 6 forintot a palota egy ablakáért. Ebben az évben siklósi olasz kőfaragók is dolgoznak a várban, magister Paulus vezetésével. A legtöbbet az olasz Péter mester 1516-1518-ig dolgozik a palotán. 1517-ben miskolci György mester kap 1 forintot a pincegádor kőkeretének faragásáért, Ambrus mester fejtette a hozzávaló követ. Ugyanebben az évben aranyosi cseh kővágónak, és a meggyaszói Syka Pálnak fizetnek kőfejtésért. Az 1530-as években Perényi Péter kezd építkezni a várban, melyet Ó-olasz bástyás kötőgátas vízivárral vesz körbe. A korszerű, bástyás erődítmények tervezésére szerződteti Alessandro da Vedatot, aki ezidőtájt építi füzéri várában az ötszögű bástyát és irányítja sárospataki építkezéseit. A nagyszabású erődítés mellett a palota átépítése is folyik. 1548-tól 1567-ig fia, Gábor követte a birtokosok sorában. Ő utód nélkül halt meg, ezzel valószínűleg lezárul a reneszánsz palota kőkeretes kiépítésének korszaka.

Az 1990-es évek közepén Révész László vezetésével történik a vár régészeti feltárása. Ekkor kb 30 db kőfaragvány töredéke kerül elő, elsősorban a déli szárny pincéinek és az udvar délkeleti részének omladékából. Ennek a kő lelet-anyagnak sajnos napjainkra nyoma vész, és a róluk készült fotók sem lelhetők fel a Herman Ottó Múzeum adattárában.

2005-2006-banTomka Gábor vezetésével folyttatódik a feltárás, akkor 19 db kőtöredék kerül elő, melyek jelenleg a helyreállított délkeleti bástyában vannak. A feltárt falmaradványokban in-situ helyzetben a keleti szárny északi helyiségének a keleti falszorosba vezető ajtóküszöb-kövét, az északi osztófal ajtajának küszöbkövét, a déli helyiség udvarról nyíló ajtajának küszöbkövét, a déli pincegádor küszöbkövét, a déli pince két udvari ablakát, és a pincelejáró melletti helyiség küszökövét találta. 2005-2006-ban került elő a középkori palota nyugati falában az egykori kapu jobb szárkövének két rétegeleme (2-es rajz), a kút kávájába másodlagosan befalazott reneszánsz hármas ikerablak töredékei, és a középkori – és reneszánsz kövekből épített északi pince szellőzőablaka.

Ezenkívül a bástyák szűkített lőréseiben, téglás ráfalazásában, az északi pinceboltozat téglás beszűkítésében jól láthatóan 30-50 db középkori és reneszánsz kőtöredék látható. A faragott kőtöredékek kőanyaguk szerint három csoportba oszthatók. Sötétszürke piroxén-andezit, szabad szemmel is jól elkülöníthető kristályos összetevőkkel. Bányája Harsány és Bükkaranyos közötti hegygerincen. Az erdőben. Nem működik. Ebből készültek a középkori küszöbkövek, a korai vár nyugati bejáratának gótikus ajtaja, a kőtárban lévő középkori és reneszánsz ajtó- és ablakkeretek, perselykő, féloszlop-lábazat, valamint egy kymatagos kőszilánk, mely egy reneszánsz ajtó keretéből származik. A falazatokhoz a középkorban kizárólagosan a 16. században vegyítve használták.

A második egy világos színű horzsaköves kiolittufa, szabad szemmel jól látható csillámokkal, hamuszemcsékkel, üveges kvarckristállyal. A szakirodalom egységesen andornaki tufának nevezi, azonban a Bükk déli lejtőin szinte minden falu határában volt ilyen bánya. Ebből készült a déli pince két ablakának kőkerete, a keleti szárny udvarról nyíló, és osztófalban lévő küszöbköve, a bástyák másodlagosan falazókőnek használt szakrális töredékei. Falazókőként a 16. sz. elejétől használták, vegyítve piroxén-andezittel és megyaszói lapos kővel (tufittal).

A harmadik világos színű, agyagásványos riolittufa szabad szemmel alig látható hamuszemcsékkel. A sárospataki építkezések uralkodó kőanyaga. Bányája Károlyfalva és Pálháza közötti nyilazóhegyben. Nem működik. Ebből készült a kútkáva késői falazatában másodlagos helyre beépített egykori reneszánsz hármas ikerablak szemöldöke, a pincegádor küszöbköve, és valószínűleg a Révész László által feltárt díszes reneszánsz ajtó-és ablakkeretek is. A falazatokban nem fordul elő.

Stílusjegyei alapján a kő lelet-anyagban szereplő egyszerű, hasáb keresztmetszetű tokhornyos és élszedett forma, a középkortól napjainkig használt általános megoldás volt. Kormeghatározásra alkalmatlan. Mindazonáltal a kőanyag-vizsgálatokkal együtt, feltételezhető, hogy a korai vár és a 16. század eleji építkezéseknél készíthették. Az ablakkereteknél minden esetben, az ajtókeretek hátsó síkján egyáltalán nem készültek tokhornyok. Az „in-situ” maradványok alapján úgy tűnik, hogy a középkori palota nyíláskeretei kizárólag andezitből készültek. A 16. század elején vegyesen használták az andezitet és a horzsköves riolittufát. Az 1540-es évek faragott kőanyaga pedig kizárólagosan nyilazói riolittufa.

A középkori palota udvari falai nem mindenütt pusztultak le a járószintig. A déli falon helyenként 60 cm-es magasságig látható egy 10 cm-es falkiugrás, mely a pincelejáróhoz is kifordul, ez a középkori fal maradványa lehet. Az udvar délkeleti sarkában előkerült a déli terem osztófalat megelőző andezitből készült küszöbköve. Az alaprajza már a középkorban is ilyen lehetett. A pince ablakai azonban már a későbbi falazatba esnek Az udvari keleti fal déli sarkából előkerült egy andezitből készült perselykő töredéke, mely a középkori palota felvonóhidas kiskapujából származhat. Azt a gótikus ajtószárkövet, mely a palota nyugati falának tengelyéből került elő, lelőkörülményei és profilozása alapján középkorinak kell tekintenünk (2-es rajz).

Összevetve a füzéri várban előkerült Perényi Imre kori késő-gótikus kőtagozatokkal megállapítható, hogy akár a kápolna, akár az öregpalota vájatolt és pálcaműves profilsorozatában mindenütt megtalálható körtetagozat, gyémántmetszéses, csavart tagozatlábazat az ónodiról hiányzik.

Azonban előkerült egy andezitből készült ajtókeret alsó lábazatos töredéke, tagozatai: rézsű-lemez-íves horony (4-es rajz). Füzéren még profilméreteiben is azonos párja került elő. (Füzéren Perényi Imre építkezéseinek előkerült kőtöredékei késő-gótikus stílusban készültek.)

Az udvarról szórványként előkerült egy andezitből készült nyíláskeret tenyérnyi szilánkja. Profilja: lemez-kyma…?, ez és a Révész által feltárt díszes reneszánsz töredék az új stílus létét bizonyítják Ónodon.

Feltételezhető tehát, hogy Perényi Imre palotájának, pince és gazdasági épületeinek kőszerkezeteit egyszerű hasáb keresztmetszetű, helyenként élszedett, belsőrácsos kőkeretek alkották. A lakópaloták kőkeretei sem kizárólag az új olasz stílusban készültek, (lásd a késő-gótikus ajtószár és ablakosztók), itt is együtt élhettek késő-gótikus és reneszánsz nyíláskeret formák.

A kút késői falazatából előkerült egy hármas ikerablak 5 db töredéke. Kőanyaga agyagásványos nyilazói riolittufa. Ebből készült a pincegádor küszöbköve is. Ez a küszöbkő azonban nem lehet azonos az 1517-es számadáskönyvben szereplő, miskolci György mester által készített pincegádor kőkerettel, hiszen az valószínűleg a két pinceablakkal egy időben horzsaköves riolittufából készülhetett. A Perényiek a sárospataki birtoktestet csak 1526 után szerzik meg, így a károlyfalvai bányából is csak ezután szállíthattak követ. Valószínű, hogy a pincegádor kőkeretét az 1540-es években újra készítették. Az ikerablak-szemöldök stiláris megfogalmazása megegyezik a sárospataki vár Perényi-szárnyán 1540-ben készült hármas árkád szemöldökén láthatókkal. Homloksíkjának profilozása: lemez-negyedhenger-tükör. A profilok a patakival megegyeznek, még a tükrökben lévő vájatok és ívháromszögek sarírozott felülete is. A tükrök záradékában, a sarkokban és az ívháromszögekben hasonló medalionok foglalnak helyet. A sárospataki maszkos ábrázolással szemben itt az ívzáradék medalionjában rozetta látható. A szemöldök belső oldalán, a sárospatakival ellentétben, ahol kymatagos tükrös mezők láthatóak, itt negyedhengeres tükrös mezők vannak. Az ívzáradék belső oldalán lévő medalion itt üresen maradt. A szemöldök hátsó síkján tört fehér meszelés lenyomata látható. A lenyomatból úgy tűnik, hogy ablakunkat két korábbi ablak összebontásával és megmagasításával hozták létre. Erre szükség is lehetett, hiszen az ablak belső szélessége meghaladta a 3,5 m-t, magassága is mintegy 50 cm-rel meghaladta a korábbi ablakokét. Az osztó külső síkján külsőrácsra utaló hornyokat találtunk. Az ablak belső síkján tokhorony. Az illesztési felületeken két helyen is előfordul egy kőfaragó v. elhelyezőjegy.

A sárospataki vörös torony lombard ablakain látható kőfaragó jegyek nem hasonlítanak az ónodi jelöléshez. Amazok mindig látható felületen helyezkednek el, a vájatok szélessége és mélysége nem haladja meg a 2-3 mm-t. Ezek az ablakok egyébként is korábbiak az általunk vizsgált időszaknál. A Perényi árkád, és az iker árkád felületén nincs kőfaragójegy, az illesztési síkok pedig nem vizsgálhatóak. Az ónodihoz legközelebb formájukat és mélységüket tekintve a lőréses nyugati várfal jelölései állnak. Perényi Péter 1540-ben kőfaragókat kért Kmyta Péter krakkói palatinus főmarsalltól: „Ahogyan tekintetes nagyságod tőlünk kérni méltóztatott, hogy remeklő kőműves mestert rendeljünk és küldjünk számára, és immár ezt a Laurentius nevezetűt 12társával, segédeivel tekintetes nagyságod szolgájával bebocsátjuk…” Esetleg valamelyik segédje faraghatta az ónodi ablakot. A sárospataki hármas árkád és a vöröstorony nagy ikerablaka eredetileg nyitott árkádoknak készültek, az előbbit a 19. sz.-ban, az utóbbit a 17. sz.-ban alakították ablakká és helyezték el másodlagos helyükre.

Az ónodi hármas nyílás már eredetileg is ablaknak készült. Az inventáriumok szerint az ebédlő palotának három ablaka volt. A két szélső nyílás a 17. sz.-ban fatáblával zárt, a középső üveges rész ekkor kap külső rácsot. A falazatokban nyilazói riolittufa egyáltalán nem fordul elő, feltételezzük tehát, hogy az ablak Sárospatakon készült. (Ilyen importmunka fordul elő Füzéren a vár öregpalotájának kandallójánál, és a márvány-kőasztalos ház udvari ablakánál. Az sem zárható ki, hogy az ablak kőkerete csak később, a Sárospatakon feleslegessé vált ablakok közül került ide.

A Révész László által feltárt kőtöredékek között szerepel egy tükrös töredék, mely ablakunk osztójához is tartozhatott. Ekkor készülhetett az az ajtókeret is, melynek lunettás tympanonjába is kagylódíszítést faragtak. A lunetta két oldalán lévő sarokdísz a sárospatakihoz hasonló maszkos medalionból kinövő levéldíszt ábrázol. Ugyanitt nyolcszirmú rozetta és hengertagon ülő sásleveles díszítés is előkerült. Feltételezhetjük tehát, hogy Perényi Péter az erődített vízivárrá történő kiépítés mellett a palota déli és keleti szárnyán jelentős, kőkeret cserékkel járó reprezentációs építkezéseket is folytatott. Az inventáriumból kiolvasható egyfajta funkció szerinti megoszlás, mely az egyes épületszárnyakba csoportosul. A lakópaloták a déli szárnyban, a személyzeti a keletiben, a gazdasági az északiban kaphattak helyet.

A kőkeretek tagolása is három csoportba sorolható.
A lakópalotákban kaphattak helyet a díszesebben tagolt kőkeretek. (félköríves, kymatagos, lunettás, kagylós, sásleveles ajtókeretek, és az igényes ablakok) Vajon feltételezhető-e ezek alapján, hogy az élszedett, szalagkeretes tagolásúak a keleti, a tagozatlanok az északi szárnyon lehettek? Vagy csak különböző korú töredékekről van szó?
A palotaszárnyak területén egykor legalább 24 kőkeretes ajtónak, és 36 ablaknak lennie kellett. Ehhez járulnak még az árnyékszékek és a akamrák ajtói. A fűtést öt kívül fűtős és két belül fűtős kályhás kemencével oldották meg. A kívül fűtős kályhák közül az ebédlő palotáé biztosan kőlábakon álló volt. Fűtésüket használaton kívüli helyiségekből, vessző (pitvar) a fafolyosó felől, valamint a belül fűtő kályhák irodájából oldották meg. (Füzéren a 16. sz.-ban a 15. sz.-i kőkéményeket kandallókat alakítják ki erre a célra, melyeket továbbra is szenes háznak neveznek.) Kőkéményes szenelőhelyet Ónodon csak a kapu közelében, és az öregkonyhában találunk. Az inventáriumok a kőkeretekre vonatkozó információt nem tartalmaznak. Belőlük a nyílások számára, az ajtólapokra, az ajtók irányára, vasalatokra, üvegezésekre következtethetünk. Az ajtónál gyakran emlegetett „béllött” kifejezés az ajtókávák deszkaborítására vonatkozik. („ebek rágta béllött ajtó”, Szerencs, 1635.) Ónodon „in-situ” állapotban csak a kis-tömlöcből az északi falszorosba vezető ajtó található. Az ablakoknál említett négy-hat-kilenc táblájú megjelölésből sem következtethetünk a kőszerkezetre, (bár korábbi kutatás során előkerült számos keresztosztós ablak osztó-töredéke), így a fa vendégosztókkal határolt táblákat jelölték. (Jól megfigyelhető ez a füzéri vár Deákházának ablakánál, melynek reneszánsz keresztosztós kőkeretét az épület előtti omladékban találtuk.

A 17. sz. elején készült inventárium szerint „9 táblájú üveg ablak rajta”, a század közepén „négy részből álló kőablak ráma és üveg nélkül”, a század második felében pedig már „puszta ablak nyitva” megjelenéssel illetik.) A palotaszárny kőkereteinek méreteit nem ismerjük, azonban a hármas ablak impozáns méretei ízelítőt adnak az arányokról. A pincegádor 140 cm-es szélességében legalább ekkora vállmagasság és félkörív tartozhatott. Az osztófal 90 cm szélességű küszöbtöve és a kőtárban lévő élszedett ajtókeret alsó réteg-elemén az ütköző hornya még nem látható, azaz az ajtónak legalább 180 cm magasnak kell lennie.

A korábbi feltárás faragott kőanyagának eltűnése, a kisszámú újonnan előkerült kőtöredék és a csekély falmaradványok a palotaszárny területén csak nagyon korlátozott rekonstrukciót tesznek lehetővé.

Ez a kis mértékű rekonstrukció is elsősorban a ’90-es években még in-situ-ként található déli és keleti szárny pinceszinti nyílásainak ablakaira és küszöbjeire korlátozódhat.

Az elvi rekonstrukció is legfeljebb a korai vár kapujára és az előkerült hármas ikerablak szemöldökére készülhetne. (18. rajz.) Ezeknek a látványosabb töredékeknek a kiállításszerű bemutatása indokolt lenne. Az északi pince téglás boltozat-szűkítésében 5 db nagy méretű andezitből készült töredék a vár kapujának környékéről származhat. Az egyik ilyen kopott felületű réteg-elemen antiqua-betűs – LLS – monogram és számos bekarcolás látható. (14-es rajz) Szorgalmaznánk, hogy ezek a faragott kövek és a bástyák téglás ráfalazásában található látható töredékek kibontásra kerülhessenek, információt szolgáltatva a további rekonstrukcióhoz.

A kőtárban lévő kő-leletanyag tisztítása megtörtént. A riolittufából készült hármas ikerablak kőanyaga pusztulásnak indult. Szilárdítására, konzerválására szükség volt, melyhez steinfestiger OH kőszilárdító anyag átitatását tartottuk alkalmasnak. Az egyes töredékek illeszkedési próbáit elvégeztük. Az illeszkedő darabok ragasztásához akemi kőragasztót használtunk. A több illeszkedő darabból álló kőelemek összekapcsolását, a kőtestbe rejtett 12 mm-es sárgaréz rúd csapok segítségével biztosítottuk. A töredékekről felmérési rajz, fotó és leltár készült.

Kovács István