SÁROSPATAK
RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIAÉPÜLET
FELTÁRT
RENESZANSZ KŐKERETEK
KONZERVÁLÁSA, RESTAURÁLÁSA
/UTÓDOKUMENTÁCIÓ/
2007. nyarán az épület földszintjén végzett felújítás során több, addig rejtett korábbi
ajtónyílás kőkerete került elő. A kapualjból a gyülekezeti terembe vezető, korábban
befalazott reneszansz ajtó kőkerete még 2007 decemberében elkészült, dokumentációját az építésztervező részére átadtuk.
A kapualjból ugyanoda nyíló
másik ajtó, a konyha és a kisebédlő közötti ajtó kőkeretének, valamint a
konyhában előkerült korábbi kapu maradványainak konzerválására 2008 május
hóban került sor.
Az épület földszintjének felújítása még 2007 nyarán elkészült, ezért a kőkeretek
környező falszövettel való kapcsolatának vizsgálatára nem volt lehetőség,
megfigyelésükre csak önmagukban nyílt mód.
Kapualj-gyülekezeti terem reneszansz ajtó kőkerete:
A kőkeret mindig is látható volt. A korábban helyreállított ajtó befalazása után
ezt használták. Kőkeretének felületét meszelésrétegek fedték. Kutatóablakon
vizsgálva kiderült, hogy kőkereten lévő rétegek megegyeznek a falakon lévővel.
A legutóbbi fehér mészréteg alatt 1 réteg sötét okker, alatta 2 réteg világos okker,
alatta 1 réteg világos szürke, alatta 2 réteg törtfehér, és közvetlenül a kőfelületen
alatta 1 réteg lazúros törtfehér meszelés van.
A kőkeret reneszansz profilú, felülvilágítós, szemöldökpárkányos kiképzésű.
Profilozása: lemez-kyma-lemez-pálca-lemez. szemöldökpárkánya: lemez-syma-lemez-lemez- íveshorony. Felülvilágítójában átfűzős kovácsoltvas belsőrács.
A szárkövek kiszélesedő lábazati részét a falsíknál kyma profil zárja.
Profil analógiája a szerencsi vár keleti emeleti bejárat kőkereténél látható.
Felülvilágítós megoldása inkább a barokkra jellemző, profilozása alapján a kőkeret
a XVII. század első felére datálható. Nem zárható azonban ki, hogy korábban
készült kőkeretekből applikálták össze később. A kőkeretbe utólagosan külső rácsos
ajtót is beépítettek, ezért a szárkövek lábazatának belső élébe hornyot véstek.
Sarokvasainak elhelyezésére a bal szárkőbe csaplyukakat, a jobb szár közepébe
zárlemezt építettek. A zárlemez kiképzése alapján ez valószínűleg csak a XX.
században készült.
A kőkeret kőanyaga nyilazói riolittufa. A kőanyag viszonylag jó állapotúnak mondható.
A kőkeret a kapualj boltozata előtt készült, boltfiók vállát ráépítették szemöldök-
párkány jobb oldalára, részben eltakarva azt. A kőkereten kőfaragójegyet nem
találtunk. Mivel a kutatás során értékelhető festést nem találtunk, a kőfelület meszeléseit letisztítottuk. A kőfelület helyenként enyhén égett volt. A kőanyag agyagásványosodásra való hajlama miatt a felületet steinfestiger oh-val szilárdítottuk. A nagyobb
hiányok kiegészítésének rögzítésére sárgaréz kapcsot használtunk. Kiegészítéshez
a kőanyag színéhez pigmentekkel színezett terzith kőkiegészítő anyagot használtunk.
Kikeményedése után a kiegészített felületet az eredeti megmunkáláshoz hasonlóan
faragtuk meg.
Konyha-kisebédlő reneszansz ajtó kőkerete:
A kőkeretet részben letisztítva találtuk, mészrétegek nem voltak, a kőfelületen apró
nyomokban a legkorábbi, kátránnyal átitatódott, megégett meszelés maradványai
voltak láthatóak. Bal szárkövét, az utólagosan eléépített válaszfal szinte egészen
eltakarta.
A felújítás során a válaszfalat a kőművesek a szárkő előtt rézsűsen
megvésték, így annak profilja legalább részben láthatóvá vált.
A teljes keret jelentősen átégett. A lecsurgó égő gyanta, kátrány a kőanyagba
mélyen beszívódott. Szemöldöke, párkánya szinte teljes mélységben átégett, és
ahol meszelés nem védte, a kátrány sötét sávokban beivódott. Kőkeret anyaga
nyilazói riolittufa. Profilozása: vájat-lemez-syma-lemez-íveshorony-lemez-rézsű.
Szemöldökpárkánya: kymába olvadó syma-lemez. A profilozás alacsony lábazatról
indul. Profilját nem ugrasztották a falsík elé, a középkorra jellemzően a szélső lemez
azonos síkban van a falsíkkal, melyet csak a vájat választ el. Szemöldökpárkányát
nem ültették a szemöldökkő tetejére, közöttük keskeny vakolt mezőt, (képszéket)
képeztek ki. Profilsorozat és azok plasztikája az ún. lapos profilok közé sorolja,
melyek a Jagello korra jellemzőek. Faragásmódja arra enged következtetni, hogy
készítője nem volt kőfaragó, ilyen típusú reneszansz ajtókeretet még nem látott.
(Esetleg jobbágyszármazású kőműves lehetett) A profilokat előkép alapján
készült rajzról faraghatta, melyet helyenként félreértelmezett. Erre utal a szemöldök-
párkány symájából, és kymájából összeolvasztott hullámtag, melyek közül a lemez-
tag hiányzik. Valamint a szemöldök visszaforduló profiljai közül egyet kihagyott,
melyet utólag összefaragással próbált korrigálni. A profilfalcok oldalai nem
derékszügűek, a klasszikus profilszerkesztést nem ismerte. (Metszetsablont nem
használt.) A felületek faragásmódja is laikus készítőre utal.
A tagozatokba a későbbiekben kőműveskalapáccsal durván belevágtak. Az
ajtókeret szemöldökpárkánya és szemöldöke törött,megsüllyedt. A szemöldök
feletti képszéken megmaradt az eredeti vakolat és meszelés kátránnyalátitatott maradványa.
A jelentősen átégett kőfelületet tisztítás előtt előszilárdítottuk, melyhez
steinfestiger oh kőszilárdítót használtunk. A törött szemöldököt, a további süllyedést
megelőzendően rejtett rézkapoccsal összekapcsoltuk. Kátrány és gyanta 1-2 cm
mélységben beivódott a kőanyagba, ennek eltávolítása a kőkeret roncsolása
nélkül nem volt megoldható. A kőműveskalapácsos befaragásoktól eltekintve
mechanikus roncsolódás elsősorban a szemöldökön, és a keret belső oldalán
volt. Kiegészítést anyagában pigmentekkel színezett terzih kőkiegészítő anyaggal
végeztük. A javítás felületét a környező eredeti megmunkálásal megegyezően
faragtuk. Kiegészítések felületét a környezethez lazúrral retusáltuk.
A szemöldök feletti vakolt képszék eredeti foltjait konzerváltuk, rögzítettük. Kopogós,
laza vakolatot paraloiddal aláinjektáltuk, visszapréseltük. Javítása mészhabarcsból
készült, meszelését retusáltuk.Konyha korábbi kapu maradványai:
A konyha terének boltozata alatt haránt irányú heveder látható, melyet a járószintről
indítottak. A heveder két szárában kerültek elő a korábbi kapu maradványai.
Ezek a maradványok, alul kétoldalt két kerékvető, rajta két élszedett kőkeret, rajta
a jobb oldalon boltozati gyám, bal oldalt pedig utólagosan a felismerhetetlenségig
lefaragott korábbi faragvány került elő.
A hevederív többi része az új vakolat miatt már nem vizsgálható. Ugyan csak e-miatt
nem tudtuk vizsgálni a többi faragvány kapcsolatát a falszövettel. Az egymásra
helyezett kőelemek önmagukban való vizsgálata során megállapítható, hogy azélszedett szárkövek lelógnak a kerékvetőkről, és nem a hátsó síkra helyezték őket.
Tehát a kapuszárny így nem funkcionálhatott. A kövek elhelyezőhabarcsa a kövekkel
együtt égett át. A heveder még a jelenlegi boltozat előtt készülhetett.
Valószínű, hogy a két kerékvető még az egykor itt állt kapu maradványa, és jelenleg
is "in situ" állapotban van. A két szárkő is tartozhatott a korábbi kapuhoz, azonban
kissé lelógatva a kerékvetők közepére helyezték őket, a heveder készítésekor.
(Hátsó síkon megtaláltuk az egykori alsó sarokvas hornyát.) A szárkövön lévő
boltozati gyám elhelyező habarcsa azonos a szárkő elhelyezési habarcsával.
A heveder vállmagasságának kipótlása indokolhatta, hogy ide
másodlagosan egy reneszansz boltozati gyám került. A kapuépítmény ebben a
formában a kerékvetőtől eltekintve, másodlagos helyzetben lévő faragványokból
készült.
A két kerékvető "darázskőből", a sárospataki malomkőbányából származó
riolitból készült. Egyszerű kivitelű, belső oldalán negyedhengerre gömbölyített,
mely a használat során jelentősen megkopott., égett. A két szárkő egyazon kapukeret
két alsó eleme lehetett, azonos lábazati magassággal, és élszedéssel, kőanyaguk
nyilazói riolittufa, felület erősen átégett. A bal oldali szárkövön jelentős időjárás
okozta károsodás látható, belső sík alsó részéből kb.8 cm lefagyott, porló.
A rajta lévő pótlás egykor kőfaragvány lehetett, homlokoldalán az egykori falsík
visszavágás pár cm2-nyi foltja megmaradt. Anyaga nyilazói riolittufa.
Jobb szárkőre boltozati gyámot helyeztek. Anyaga ugyan az. A gyámkőről
kiderül, hogy a helyiségnek, melynek egykor boltozatát tartotta, több szakaszos
boltozattal fedték. Gyámkövünk nem a falsarokban , hanem a falmező középső
szakaszán helyezkedett el, ugyanis a kövön lévő falsíkvisszavágás nem
derékszögű, hanem sík. Felülete égett. Profilozása:lemez-íveshorony-rézsű-
nagy kymatagozat. A kymába három akantuszlevelet faragtak, a két szélső
levél kifordul a gyám kétoldalára, a levél erezetek hosszanti erős vájatolása
alapján akár románkori is lehetne, azonban a levélnyergek kitüremkedésének
plasztikus faragása, valamint a levélkék közötti nyak pontfúróval való befúrása
a toszkán reneszansz hazai elterjedése utáni időszakra helyezi. ( Balog Jolán
szerint a pontfúró használata hazánkban a "márvány madonnák" mesterének
köréhez köthető.) A gyám kvalitása indokolná művészettörténeti vizsgálatát.
Restaurálásnál a meglévő állapot konzerválását tartottuk elsődleges feladatnak.
nagyon zavaró hiányokat azonban, (a bal szárkő hiányzó felülete, gyám közép-részének durva befaragása) kiegészítésre kerültek. Tisztítás utánni szilárdításhoz
steinfestigert, kis mértékű kiegészítéshez remmers kőkiegészítőanyagot használtunk.
A szárkő kiegészítését az eredeti megmunkáláshoz hasonlóan faragtuk.
A gyám kiegészítését finoman fogasoltuk. Az égett, és a kiegészített felület
közötti tónuskülömbséget kőlazúrral tompítottuk.
A felújításkor, az általunk restaurált kőkereteken kívül előkerült még a kapualjba
nyíló egykori ablak kőkerete, valamint a konyhában egy egykori cserépkályha
hátulfűtő nyílás kőkerete. E két kőkeret egy későbbi időpontban kerül
konzerválásra. Reméljük, hogy az előkerült kőkeretek konzerválásával
felhívjuk a figyelmet az épület kiemelkedő történeti értékeire!
Sárospatak 2008. június 18
