A Füzéri vár helyreállításának képes története
2003-2007
Fotók a Füzéri várról
A vár régi ábrázolásai
A vár rekonstrukciós tervei
Az alsó vár rekonstrukciós terve
Simon Zoltán kutatási beszámoló
A k őrestaurátos rekonstrukciós vázlatai.

Kőrestaurátor:
Kovács istván


2009.
(kovács)

FÜZÉR, AZ ALSÓVÁR  (PÁRKÁNY) FELVONÓHIDAS KAPU KŐKERETÉNEK   REKONSTRUKCIÓJA 2009.
Előzmények:
2008 évben Simon Zoltán vezetésével nagyrészt befejeződött az alsóvár feltárása. A kutatás során kitisztították a várba vezető út végén feltárt sziklába vágott szárazárkot is. Az árokból az omladékon kívül jelentős mennyiségű faragott kőelem is előkerült. A kőelemek nagyrésze a szárazárkot áthidaló felvonóhíd kapujának  kőkeretéhez tartozott.
A kőelemek csoportosítása, felmérése, fotózása megtörtént. Markó Ágnes munkájának köszönhetően elméleti rekonstrukció készült, eredményeit  felhasználtuk e munkához..
A kapu kőkeretéhez tartozó nagyszámú előkerült kőelem alapján lehetőség nyílt az elemek helyszínen történő további vizsgálatára, vízszintes felületen történő kirakásukra, egymáshoz illesztésükre, 1:1 léptékű méretfelvételre, és a szerkesztési próbák azonos léptékben való összevetésére.
Felmerült a kapu rekonstrukciós lehetőségének vizsgálata.

1. A szárazárok északi oldala, a fal maradványaival .
Források:
A füzéri várhoz tartozó alsóvárat az inventáriumok „Párkány „ néven említik. Az alsóvár felvonóhidas kapujának építéséről, és pusztulásának körülményéről írásos adat nem maradt fenn. A szűkszavú források csak annyit említenek meg, hogy Szapolyai János hadai 1529-körül felégetik az alsóvárat. Feltehetőleg ez a pusztulás indokolta, hogy az alsóvár védelmét megerősítsék.
Az 1620-as inventárium csak az istállót, és a lóistállót említi. 1665-ben  „az megnevezett kapuig az var kert felől bé van kerítve palánkal az parkan kapujáig, az kapun felyül az var felöl puszta”.  Az 1668-as csak megemlíti a kaput, de nem írja le. 1679-ben már rom.
Helyszín:

Az alsóvár, a hegyoldal északkeleti derekán lévő terasz szerűen kiöblösödő részén helyezkedett el. Alapterülete 90x16,5 m, mely követi a hegyoldal ívét. A várfallal övezett területen gazdasági épületek (pince, lóistálló darabontház) kaptak helyet. Az alsóvár szekerekkel a várba vezető jelenlegi útról volt megközelíthető.  Felvonóhidas kapuval ellátott bejárata a déli oldalon nyílott. Kapuja előtt sziklába vágott 16 m hosszú, 5 m széles, 3,5 m mély szárazárok védte a kaput.
A több évig tartó feltárás eredménye képpen részben sikerült meghatározni az alsóvár alaprajzi elrendezését, és a határoló várfal nyomvonalát. Sajnos a déli zárófal, (melyben a kapu is nyílt) nagyrésze az egykori járószint alá pusztult. Maradványok alapján azonban vonala meghatározható. A határoló várfal valószínűleg a korábbi, leégett nyomvonalán épült. A déli zárófal, a sziklagödör lépcsőzetesen megmunkált sziklafelszínéről,  alul követve a  sziklát, felette rézsűs fallal indul. A jelenlegi híd szintje felett a falmaradványok még mindig rézsűsek, a szint felett 80-90 cm-nél válthatott csak át a felmenő fal egyenes vonalba, és függőleges síkba.
A délkeleti sarkon a terepviszonyok indokolhatták, hogy a sarkot egy 460 cm, hosszú, 180 cm kiűlésű megerősítéssel támasszák meg. Járósszint alatti maradványai a keleti oldalon is rézsűsen indulnak.
A kapu tengely alatt megfigyelhető, hogy a sziklára alapozott fal itt is rézsűvel indul, de  1.
a járószint alatt kb 180 cm mélységben már függőlegesbe vált át. Ezek alapján valószínű, hogy az egykori várfal a bejárat tengelyében mintegy 120 cm-t rizalitszerűen kiugrott a kétoldalt lévő várfal rézsűs síkjából. Szélessége pontosan nem határozható meg a maradványok alapján, de a kapu kőkeretének külméretét ismerve, és az árok ezen részéről előkerül sarok kvádereket is figyelembe véve, legalább 6,5 m szélességű lehetett.
A fal pontos magasságát sem ismerjük, de a rekonstruálható kapu magassága, és az innen előkerült nagyméretű konzol arra utal hogy a kapu fölött lehetett még ebből a síkból is kiugró építmény is.
A déli falllal párhuzamosan, attól mintegy 6,5 m-re előkerült a külső várfalhoz másodlagosan hozzáépített 430 cm hosszúságú falszakasz ,nyugati sarkán indítókváderrel . Az észak felé hozzáépített istálló földbe, habarcs nélkül rakott fala még ehez képest is másodlagos.
A sarok kváder kőanyaga, megmunkálása a kapu köveihez hasonló, azzal egykorú lehet.
A szárazárok kitisztítása során a fal omladékán kívül előkerült egy 1 m vastagságú faltömb mely alapján a déli zárófal vastagságát meg lehet határozni.
Az omladékkal keveredve 28db nagyméretű kőelem is előkerült. A kőelemek nagyrésze  a felvonóhidas kapu kőkeretéhez tartozott. Kisebb részük sarok kváder, falkváder, konzolkő.


2.A felmenő fal nyugati oldalának rézsűs maradványa. 

3. A felmenő fal keleti oldalának rézsűs maradványai.

4. A közép rizalit falmaradványa
.
5. A híd érkezéséhez vízszintesre faragott szikla

6. Az  árok nyugati oldala.

Kőanyag:
Az előkerült faragványokról felmérés, és fotódokumentáció készült. A faragványok 1 db konzolkőtől és három övpárkány töredéktől eltekintve, (mely riolittufából készült) lilás-szürke színű, nagy szilárdságú, enyhén pórusos, magas fajsúlyú nagyon kemény kő, mely az idők folyamán barnásra patinázódott. A kőanyag vulkanikus  kőzet, valószínűleg gázos andezit, vagy riolit.
Bevizsgálása még várat magára.
Lelőhelyét, bányáját nem sikerült beazonosítani, valószínúleg régen felhagyott kőbánya.


7. Küszöb töredék jobb oldalán a szekerek kereke által lekoptatott kőfelülettel.

8. Az egyik perselykő.


Kronológia:
Az alsóvár 1529-es felégetése, és az azt követő  megerősítésre tehetjük építési idejét.
A felsővárban ez a fajta kőanyag csak egyetlen helyen, az ötszögű bástya kapujának jobb szárkövének két réteg elemében őrződött meg „in situ” helyzetben. (Itt vegyesen használva riolittufával. Sem a korábbi Perényi Imre –sem a későbbi Perényi Gábor építkezéseiben nem fordul elő.)
Az ötszögű bástya építését a kutatás az 1530-as évekre helyezi, és Alessanro Vedani munkájának tartja.
Pusztán a kőanyag előfordulása alapján azt feltételezhetnénk, hogy az alsóvár felvonóhidas kapuja az ötszögű bástya kapujával egy időben, vagy azt kissé megelőzően épült.
(Mivel a falazatokban egyébként nem fordul elő a kőanyag, azt kell feltételeznünk hogy a kapu kőkerete, a sarok kváderek, nem Füzéren készültek). Ilyen kőanyag a szárazárok falomladékából nem került elő, az a pár darab faragatlan kőelem, mely az árok feltárása közben előkerült, akár illeszkedhet is a kapu kőelemeihez. (Az illesztési próbát a különböző helyszínek miatt még nem tudtuk elvégezni.)  Elképzelhető, hogy zömmel a készen kifaragott köveket szállították csak a helyszínre.
A védelmi rendszerek elavulása miatt keletkezése sokkal későbbre sem helyezhető.

Az alsóvár támadásnak jobban ki volt téve mint a felsővár. Területére szekerekkel is be kellett tudniuk jutni. Talán ez indokolhatta, hogy az impozáns méretű kapu nagyobb szilárdságú, vastagab keresztmetszetű kőanyagból készült.
Viszonylag pontos datálása az esetleges rekonstrukció, méretrend, szerkesztési mód szempontjából is fontos volna.
Kőelemek:
Az előkerült kőelemeket Markó Ágnes felmérte, fotózta, csoportosította. Munkájának eredménye képpen lehetőség nyílt a kőelemek helyszíni illesztésére.
Az omladékból előkerült mindkét perselykő (832-834) felső síkjába az egykori vasalt tengely íves besüllyesztett hornyával. A tengely, a falba kötött vaspántal lehetett leszorítva. (A vár pusztulása után a perselyt erősen szétfaragták, feltehetően, hogy a tengelyhez hozzájussanak..)
Előkerült két darab küszöbtöredék. (szn) A kövek külső, és belső sarkai, a szekerek kerekeinek köszönhetően jelentősen lekoptak. Valószínűleg a híd, és a belső járószint is valamivel alacsonyabb lehetett a küszöbszintnél.
Mindkét kerékvető előkerült, (830-839) A jobb oldalinak sajnos a falba illő része hiányzik.
Előkerült 5 db tükrös szárkő réteg elem. (838-840-819-836-835) a 838-819---835-836 sz kövek hátsó síkján megtalálhatóak a befelé nyíló kapuszárnyak egykori sarokvasainak bevésett hornyai.
Az ív eleimeiből előkerült a bal vállkő, (829) és még 6 db ív elem (823-827-820-826-831-828) .
A vállkő hátsó síkján a kapu eredeti sarokvasa is megmaradt, eszerint a befelé nyíló kapuszárnyak 3-3 db sarokvason fordultak.  A 840 sz szárkő kapunyílás felőli oldalán is látható csaplyuk. Nem tudjuk mi célt szolgált, de az ötszögű bástya kapu szárkövén is ebben a magasságban látható.                                                                                                              
A 824-831-823-818 sz egyenes, tükrös elemek a szárkövekhez nem tartozhattak, hiszen tükörszélességük meghaladja (22 cm) a szárak 16 cm-es tükörszélességét. Ezek a kőelemek csak a kaputükör ív feletti részébe helyezhetőek.

Előkerült még egy nagyméretű riolittufa konzol (784), külső síkján élszedéssel, tetején fagerenda becsapolására szolgáló horonnyal. A jobb oldali külső sík élszedése miatt, valószínűleg bal oldali párja is lehetett. Több ilyen konzol egy sorban nem képzelhető el, hiszen akkor a konzolsor mindkét oldalát ellátták volna élszedésekkel. ( Három darab elképzelhető, ebben az esetben a középső mindkét szélét el kellett látniuk élszedéssel.) Egykor talán a kapu felett, a falsíkból kiugró építményt tarthatott.

Előkerült még hat darab (szám nélküli) sarok kváder. Az nem valószínű, hogy a délkeleti sarokból, vagy a várbelső kváderes falából az árok középső szakaszába kerültek volna. Feltételezésünk szerint a déli fal kiugró középrizalitja lehetett megerősítve velük.
A vár területéről nagy mennyiségű építőanyag hiányzik, feltehető, hogy csak az árokban maradt meg az omladék, (a nehéz hozzáférés miatt,) a többit a falusiak elhordták.

9. Az előkerült kőelemek illesztési próbái.
Méretrend:
A kapu kőkerete egy méter vastag falba illeszkedett. Ez körülbelül megfelel az akkor használatos láb (32,8 cm) háromszorosának.
A szárkövek és az ív vastagsága  (tükör nélkül) is 33 cm, azaz 1 láb volt, amit alapegységnek vehettek. Ezen alapegységben határozhatták meg a kapukeret fő paramétereit, ez lehetett a szerkesztés alapegysége.  Ezzel szerkeszthették a vállmagasságot, szélességet, magasságot.
A részméreteket (pl: kerékvető magassága, belógása, tükörszélesség stb.) a láb hatodrészének megfelelő hüvelykmérettel (5,5 cm) számolhatták.. A falmaradványok is ebbe a méretrendbe illenek. További mérethasonlóságok találhatók a helyszínen is. Az árok hossza hozzávetőlegesen 50 láb (16.5 m) , szélessége 15 láb (4,95 m) . Az istáló déli fala a déli várfaltól 20 láb (6,6 m), hossza 13 láb (4,29 m), stb...

10. A kapukeret kőelemei.
Szerkesztés:
A kapu egykori szerkesztésmódjának kikövetkeztetése érdekében a pusztulással ellentétes sorrendben tudunk eljárni. Dolgunkat megnehezíti, hogy eredeti helyzetében lévő kőelem nem maradt fenn. Ami mégis bizakodásra adhat okot, hogy a keretből  nagy számú kőelem került elő. Minden előkerült, a kerethez tartozó kőelemet be kell tudnunk illeszteni a szerkezetbe. (Az valószínűtlen, hogy felesleges elem került volna az omladékba.)
Félköríves szerkezetet feltételezve, munkát az ív összeállításával kezdtük, a szélességet ugyanis meghatározhatja. Az íves elem görbületéről kontrasablon készült, az ellenőrzés során beigazolódott, hogy az összes íves elem azonos görbületű. A görbületen a váll elemével kezdve, az íves elemek egymáshoz lettek illesztve, mely során kiderült, hogy a kapu szélessége  10 láb (330 cm) lehetett..
A félkörív sugarát  egy íves elem két illesztési síkja kivetítésének metszéspontjából is megkaphatjuk. Az így kapott eredmény a korábbitól eltérően, a kapu szélességének396 cm
(12 láb)-at kaptunk. (A kisebb görbület, és a nagyobb sugár eltérésére semmmiféle magyarázatot nem találtunk, hiszen szegmens ívtől sokkal több kőelemünk van, és ekkor is,  a görbület és az illesztések sugár iránya azonos pontból szerkesztődik. Csúcsív esetén is két pontból ugyan, de azonos görböletű és irányú a szerkesztés. Az eltérést nem lehet a faragás pontatlanságára fogni, hiszen a kövek egyébként nagyon pontosak..)
Az ív csak a görbület mentén rakható össze, az illesztési síkok mentén való összeállításnál az ív tört vonalú (madár szárnyas) boltívet eredményezne. A probléma talán csak azzal magyarázható, hogy az illesztési síkokat szándékosan aláfaragták, és elhelyezéskor a boltívet kőszilánkokkal kiékelték. (mint ahogy erre a felsővárban is találunk példát)
Az előkerült kerékvetők helyzete biztos, mindenképpen a küszöbsíkon helyezkedtek el.
A rendelkezésre álló 5 darab szárkő elemet több féle variációban is össze lehet állítani. A variációs lehetőséget leszűkíti, hogy a hátsó síkon lévő sarokvas hornyoknak azonos ritmikában, és az egymással szemben lévőknek azonos magasságba is kell esniük.             
Minden ilyen kritériumnak megfelelve még mindig  kétféle variáció kiszerkeszthető.

Az első változatnál  a kapu szélessége ugyan nem változna, magassága azonban valószerűtlenül magas 495 cm (15 láb), melyhez a felette lévő tükör  magasságát hozzáadva minimálisan is legalább 565 cm tükörmagasságot és egyben hídhosszat kapnánk.
 
A második változat valószínűbbnek látszik: A szélesség változatlanul hagyásával a jobb szárban a kerékvető fölött  a 836-835 szár elemek, a bal szárban 838-840-819-és egy hiányzó elem foglalna helyet. A sarokvasak hornyai az eredeti elemekben vannak egymással szemben azonos magasságban.
A küszöbtől 60-136-128 távolságban.
A vállmagasság ebben az esetben  8 láb (264 cm), kapuszélesség változatlanul 10 láb (330 cm) , kapu magasság  13 láb (428 cm). A változat előnye, hogy az amúgy is hatalmas kapu magasságát , és ezáltal a híd hosszát 66 cm-mel csökkenti. Sajnos egyenlőre szerkesztési tétellel nem sikerült igazolni az állítást.
Szerkezet:
A kapuhoz véleményünk szerint nem tartozott gyalogkapu. (ahhoz külön híd és fevonószerkezet is kellett volna)  Az összes előkerült kőelem egyetlen kapuszerkezetbe is beilleszthető.                                                                                                                              4.
A kapu kőkerete 3 láb vastag, alul rézsűs kiképzésű, középen rizalitszerűen 1,2 m-kiuró, a sziklagödör szélére alapozott falba illeszkedett. Pontos helyét  nem ismerjük, de a keleti várfalhoz támaszkodó épület déli sarkán előkerült sarokkváder kijelöli az irányt, amitől a kapu keletebbre nem lehetett. (Hacsak nem vezették neki a szekérutat az istálló sarkának.)
 A sziklagödörből induló  rizalit maradványa és a kétoldalt megmaradt rézsűs falmaradvány is segítségünre van.  (A vár keleti körítőfala nem   merőleges a délli falra, hiszen követi a hegyoldalt.)
A 819 sz elem hátsó síkjára ráfaragták az egykori falkáva kicsiny részletét.  Ebből tudjuk, hogy a falkáva nem rézsűs, hanem merőleges volt, és a szárkövek a falkávába 30-30 cm belógással készültek. A szerkesztésből adódóan a falkáva szélesség 390 cm..  Mivel tudjuk hogy a kapu keleti falkávája ettől keletebre nem lehetett, nagyjából be lehet határolni azt a távolságot ami között a kaputengely mozoghatott.
Az íves elemek hátoldalán meszeléslenyomatot nem találtunk.
A híd tengelye  a kerékvetők alatti két perselykőben kiképzett félköríves horonyban fordult. A horonyba kb 15 cm-es tengelyátmérő fér el.
( A tengely ezen szakaszának vasaltnak kellett lennie.) a tengely csúszását a tengely végére erősített tárcsa akadályozhatta meg. A tengely tükörsíktól való távolságát  a híd vastagsága, (tükörmélység) plusz a tengelyközéppont távolsága határozta meg. A tengelyt és a perselykövet a küszöbszint alá ugyan ilyen távolságra kellett tenniük, ha azt akarták, hogy a híd küszöbszintbe kerüljön. Azért, hogy a híd a hídvastagság átlóspontjánál is lenyíljon, a híd padlózatának végét le kellett gömbölyíteni, vagy a küszöb homlokoldalát a függőleges sík alá kellett faragniuk. Mivel az utóbbit, a küszöbtöredékek alapján láthatóan nem tették meg, az előbbire kell gondolnunk.
A tükör mélység, (13 cm) a híd szélességet a tükör szélesség,  330+2x16 =362 cm)  hosszát a tükörmagasság határozza meg.  A minimális tükör magasság  15 láb (495 cm). Tehát a lenyíló híd hossza minimálisan 495 cm körül lehetett. (A híd padlóvastagságát nem ismerjük, a tükör mélység nem mérvadó. Nyilván hosszanti gerendázatot, és kereszt irányú padlózást kell feltételeznünk.)
A kér perselykő külső szélén megtaláltuk a tengelyt felülről leszorító vaspánt becsapolásának hornyait. Erre lehet, hogy azért volt szükség, mert a híd a vízszintes síktól jobban lenyílt. (Jelentősen azonban nem nyílhatott le jobban a vízszintestől, mert akkor a felvonás kezdetén a tengely beszorulhatott volna a persely és a vaspánt közé.. Feltételezhetően az árok ellenpontján a sziklát azért faraghatták meg, hogy minimális falazatot készítsenek a híd fogadószintjéhez.)                                                                                                         
 A szárazárkot, a kiugró rizalit (kb 120 cm)  segítségével át tudták hidalni, hiszen így a hídhossznak 5 m körülinek kellett lennie. (A kőkeret szerkesztésénél csak a minimális tükörmagasságot tudjuk meghatározni, melytől sokkal magasabb is lehetett.)
A hidat csörlő és láncok segítségével, a tükörben kialakított láncnyíláson át lehetett felvonni .
A láncok híd szélességétől számított rögzítésponját meghatározzák  a 818-833-821-824 számú tükör elemek. A híd végén lévő láncrögzítő karikát úgy kellett elhelyezniük, hogy a láncnyílás a tükör felső szélébe be ne vágjon. Egy öt méter hosszú híd lánszórása legalább 70 cm. Ezt úgy tudták kiküszöbölni, ha a láncnyílásba terelőcsigát építettek be. Mivel a kapu mögött épület meglétére semmi jel nem utal, feltételezzük, hogy a kapu mögött faszerkezetből készített szinteket emeltek. (A felvonóhidat a kapu fölötti felső szinten elhelyezett csörlődob segítségével működtethették.) Sajnos ennek mára semmi nyoma nem maradt.

A minimális szintmagaságot a lánc felvonhatósága miatt meghatározza a kapu magassága. A szintmagasság 560 cm-nél alacsonyabb nem lehetett.
A felvonóhidas kapu belső oldalán kétfelé nyíló kapuszárnyak is voltak. A hidat valószínűleg ritkán vonták fel. A kapuszárnyakat belülről torlaszgerendával is eltorlaszolhatták, békés időben ez elegendő védelmet nyújthatott.                                                                                  
Műhelykör:
A rendkívül kemény kőzet kőelemeinek felületi megmunkálása, síkok, derékszögek, hornyok precíz faragása arra enged következtetni, hogy a kapukeretet lapicida felkészültségű mesterek készítették. Nem valószínű, hogy jobbágymunkában készült volna. Írásos adat nem maradt       fenn, de  a helyszínen a megmunkálatlan darabok hiánya arra utal, hogy nem füzéren készítették.. Amennyiben helyes a datálás, esetleg a sárospataki műhely készíthette.                            

(Perényi Péter 1539-ben kőfaragókat kért Kmyta Péter krakkói palatinus főmarsalltól. Válaszleveléből kiderül, hogy: „ Laurentius nevezetűt tizenkét társával egyetemben segédeivel kegyelmed szolgájával bé bocsátjuk”..  Nem gondolhatjuk hogy kapunkat olasz kőfaragókkal faragtatta volna Perényi Péter, hiszen valószínű, hogy számukra olyan méltó feladatokat tartogathatott mint a Perényi loggia íves árkádja, vagy az ónodi vár hármas ikerablaka.)  Mindenesetre hazai származású, de szakmailag képzett szakemberek készíthették az alsóvár felvonóhidas kapuját.
Rekonstrukció:

A rajzi rekonstrukció  szerint a kőkeretből csak három kőelem hiányzik. A küszöbön kívül 20% körüli rekonstruálandó elemmel kell csak számolnunk. (A tükör hiányzó része akár falazott is lehetett, de mivel import munkáról lehet szó, ez kevéssé valószínű)
Amennyiben sikerülne  szerkesztési sémával is alátámasztani, a kapu akár rekonstruálható is lenne.
Sajnos magaról a felvonószerkezetről, annak működéséről a helyszín nagymértékű pusztulása miatt információkkal nem rendelkezünk.. (A 824 elem hátsó, faltest felé eső oldaláról elindul egy ív, ami arra utalhat, hogy közvetlenül a kőkeret mögött , a tükör magasságában csörlődob számára alakítottak ki helyet a faltesten belül.) A szerkezet működésére, mechanikájára vonatkozóan csak korabeli analógiákra vagyunk utalva.
A rekonstrukció, a kőanyag ellenállóságára való tekintettel akár az eredeti elemek felhasználásával is készülhetne.. A kiegészítéseket csak a kapukeretben, a hiányzó, szerkezetileg nélkülözhetetlen elemeinél kellene alkalmazni. A tükör hiányzó részleteit falazattal is lehetne pótolni  Ezzel a módszerrel a kaput „anastilózis” szerint (3 kőelem kivételével) újra lehetne építeni.
A hiányzó elemek pótlására meg kell kísérelni  hasonló kőanyag beszerzését. A kiegészítéseket anyagában azonosan kőből, de felületében megkülönböztetve kellene faragni, melyhez mintafelület készíthető. A kisebb csorbulásokat, kopásokat nem javasolnánk kiegészíteni.
 
Miskolc 2009. szeptember 8.

Kovács István
kőszobrász és restaurátor
A szerző vázlatai a rekonstrukcióról.

Az első vázlatok a tervező (Oltay Péter) asztaláról, mely után engedélyt, ezzel zöld utat kapott az alsó vár építése. De ez már újra csak a múlt.
Egy korábbi írásunkban bemutattuk Oltay Péter vezető tervezőnek az alsó várról és a kapuról készített rekonstrukciós vázlatait. Az érdekesség kedvéért felidézzünk néhány rajzot a korábbi cikkből. A rajzokon látható rekonstrukciós próbálkozás az egyenként felmért kövek rajzi rekonstrociós kísérlete. Az esetleges eltérések oka az lehetk, hogy a helyszínen " "könnyebb" összeilleszteni a maradványokat (bár fizikailag nehezebb), mint a kétdimenziós papíron. (ka)

A kapu metszetének vázlata.

A kapu külső képe (vázlat)

A papíron a kövek összeillesztésére (rekonstrukció) két lehetőség is kínálkozott.
Korábbi cikkünk az alábbi helyen olvasható el:
FÜZÉRI ÉPÍTÉSZETI KONFERENCIA 2009